ÉGI BÉKE A FÖLDÖN

Beszélgetések Jézussal

Nem az a fontos, hogy milyen vagy, hanem az, hogy KIÉ vagy

- Drága Jézusom, hallgatlak!

- Drága Tanítványom!

Mai témánk: "Nem az a fontos, hogy milyen vagy, hanem az, hogy kié vagy."

     E fenti kijelentésemet több Hanglevélben olvashatjátok. Ezért, sokan gondoljátok úgy, hogyha megtanuljátok és alkalmazzátok a Hangkönyvekben leírtakat, akkor már értitek is az abban foglaltakat. De ez nem így van. A gondolkodás-átalakítás nem azonos a Hangkönyvek megtanulásával. A gondolkodás-átalakítás azt jelenti, hogy a Hangkönyvekből tanultakat értelemszerűen használjátok, beépítve azokat az életetekbe, a mindennapjaitokba. A Hangkönyvek célja az, hogy valódi gondolkodásra ösztönözzön benneteket. Bizony, mondom néktek, hogy a fenti kijelentésem is kétélű kard, és ha helytelenül alkalmazzátok, nemcsak félrevezethet benneteket, hanem fájdalmas sebeket is okozhattok vele magatoknak és másoknak egyaránt.

     Hogyan kell hát, helyesen érteni, hogy "nem az a fontos, hogy milyen vagy, hanem az, hogy kié vagy"? Bizony, tévedésben vannak azok, akik betagozódnak egy vallási közösségbe, és azt gondolják, hogy ez elég ahhoz, hogy Enyémnek tudják magukat. Ez a fajta látásmód főként azokban a közösségekben általános, ahol arra a szemléletre, hitre építenek, hogy Én, Jézus a keresztfára magammal vittem a világ bűneit, és ezzel minden embert megváltottam. Vagyis Én mindent megtettem, és nekik e téren már nincs semmi tenni valójuk. Sajnos, ez is bizonyítja, hogy a Hozzám tartozást is lehet rosszul értelmezni.

     Az, hogy valaki az Istené vagy a Sátáné, mindenkor az egyén döntésétől függ. Egy közösség csak annyiban mondhatja el magáról, hogy az Enyém, amennyiben a tagjainak erre vonatkozó egyéni döntése egységet alkotva szabadon érvényesül. Ahol ez hiányzik, nem beszélhetünk közösségről, és nem mondhatja magát Hozzám tartozónak, hiába leng zászlaján az Én nevem. Maximum, emberek egybegyűlt sokaságáról lehet szó.

     Mi dönti el tehát, hogy valaki Hozzám tartozik-e, hogy az Enyém-e? Az, amit a lelkében hordoz. Mindenkit Önmagamra teremtettem, mindenkit az Én Szentlelkem éltet, az Én Szeretetem boldogít. Aki ezt tudja, elfogadja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy eszerint éljen; mondhatja el magáról, hogy ő az Enyém. Létazonosságban vagytok Velem. Ez annyit jelent, hogy titeket is ugyanaz a Lélek éltet, mint Engem, mint Istent. Képesek vagytok úgy szeretni egymást, ahogy Isten szeret titeket. E szeretet pedig abban mutatkozik meg, hogy ugyanazokat a tetteket viszitek végbe, melyeket Én cselekedtem meg akkor, amikor testben közöttetek jártam.

     Amikor ti eldöntitek, hogy az Istené akartok lenni, akkor arról is döntötök, hogy olyanná akartok válni, mint Isten. Gondolkodásában, szavaiban és tetteiben Istenhez hasonlatosak akartok lenni. Ez által ti nem kerültök létegységbe Velem, mert létetekben mindig teremtmények maradtok, de Szentlelkem által létazonosságban vagytok Velem, tehát képesek vagytok arra a szeretetre, amellyel Én, Jézus azonosítottam magamat.

     Képesek vagytok Lelkem erejével úgy gondolkodni, úgy szólni, és úgy cselekedni, mint Isten. Ezzel tesztek bizonyságot embertársaitok, és a világ előtt arról, hogy az Enyémek vagytok. Ehhez azonban jól kell ismernetek Engem. Enyémnek lenni annyi, mint vállalni azt, hogy Engem, Jézust helyesen ismerve, tudatosan belesimulva Isten akaratába, hagyni, hogy szabadon élhessek, működhessek bennetek, és általatok. Hozzám való tartozásotokat mindenképpen a ti tudatos döntéseteknek kell megelőznie Mellettem, és vállalnotok kell minden ezzel kapcsolatos feltételt. E feltételeket az Evangéliumok és a Hangkönyvek tanításaiban ismerhetitek meg.

     Kövessetek Engem! "Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13, 34-35)

     Úgy szeressétek egymást, amint Én szerettelek benneteket. Amint, Én sem azért szeretlek titeket, mert ti jók vagytok, hanem, mert Én jó vagyok. Ti is ekképpen cselekedjetek! Könnyű azokat szeretni, akik jók hozzátok, szeressétek ellenségeiteket! Mivé lennétek, ha Én, a ti Istenetek csak azokat szeretném, kik Hozzám is szeretettel vannak, és elfordulnék azoktól, akik gonoszok. Amint a nap süt jókra és gonoszokra, ti sem tehettek másképpen, ha az Enyémek akartok lenni.

     - Uram, akkor mégis fontos, hogy milyenek vagyunk?

     - Amikor valaki arról dönt, hogy az Enyém akar lenni, akkor arról is dönt, hogy Hozzám hasonlatossá akar válni, és gondolkodásban, szóban, cselekedetben egyaránt követni akar Engem. Ez mindenképpen változást idéz elő benne. De ez már következmény. Nem lehet Engem követni úgy, hogy valaki előbb megváltozik, aztán alakítja át a gondolkodását. Ez önmagában is lehetetlen. Előbb alakítsátok át a gondolkodásotokat, és az magával hozza majd a megváltozásotokat. Ezért kezdtem magyarázatomat a mondat második felével. Fontosabb az, hogy kié vagy, mint az, hogy milyen vagy.

     Aki Velem kezdi napját, és az a fontos számára, hogy az Enyém, akkor belülről kifelé haladva éli, látja életét. Akinek az a fontos, hogy ő milyen, az, önmagával van elfoglalva, és kívülről befelé tekint. Aki önmaga megjavításán fáradozik, az nem Rám figyel. Önmagatok megjavítása csak Általam és Velem lehetséges úgy, ahogy Én elétek éltem. Nem azt kértem tőletek, hogy javítsátok meg önmagatokat, hanem, hogy alakítsátok át gondolkodásotokat. Ezt nektek kell megtenni, de jobbá válni csak Általam tudtok, Nélkülem nem.

     Amint igaz nagyban, hogy minden mindennel összefügg, igaz ez kicsiben is. A ti jobbá válásotok is csak tetteitek által valósulhat meg. Amiképpen bennetek élhetek, akképpen gyógyul bennetek minden gyengeségetek, tökéletlenségetek; és növekszik bennetek az Én fényem.

     Abban a gyermekemben, aki Enyémnek vallja magát, és Hozzám hasonlatossá akar válni, önkéntelenül is felébred az az igény, hogy jobbá váljon. Hiszen a gyermek is azt szeretné, ha szülei örülnének neki, és nem szomorkodnának folyton miatta. Ezért utánozni kezdi őket, így tanulva meg tőlük, hogyan kell jól szeretni. Ti ugyanezt teszitek, mint az Én gyermekeim. Előbb csak utánoztok, csak később válik mindez életté bennetek, szinte észrevétlenül. Ez természetesen, nagyon nehéz időszak, míg idáig eljuttok, de állhatatosságotok, kitartásotok végül megtermi gyümölcsét!

Lejegyezte: Tóth Csaba
Kontroll: Szabóné Halász Judit

Budapest, 2010. 12. 30.