|
Beszélgetések Jézussal
evangéliumi magyarázatok
"Az az ember boldog,
akinek a szíve
egy ütemre dobog Jézuséval"
(A Hang: 1/46)
|
|
|
AZ ÖRÖMHÍR!
Igehelyek értelmezése belső látással
Máté 3;14 -17: János megkereszteli Jézust
14. Nekem van szükségem arra, hogy a Te Szent Szellemedbe elmerüljek, és Te jössz hozzám? - kérdi János.
15. Az Úr Jézus válasza: Engedj, mert most ez az Istennek tetsző (igazságos), most ezt kell tennem. János csak akkor enged, amikor az Úr Jézus az Atyára hivatkozik. Vagyis olyan dolgot kell most tennie, ami nem tűr halasztást.
16. Az Úr Jézus lemerült Saját Szelleméhez. Saját Szellemét tette befogadóvá (nyitotta meg) az Atya Szelleme előtt. Csak utána nyíltak meg az egek, és szállt le Rá az Atya Szelleme.
Hiszen hová vonzódik a Szent Szellem? Ahol szeretetet talál. Rászállt!
Igen! Rászállt a Szellemére (nem a vállára, az a galamb volt).
Az Úr Jézus Szent Szellemével fogadta az Atya Szellemét. Az Isten az Istenhez szállt le.
17. Közben az Atya hangja hallatszott. Tehát a Dicsőséges Szent Háromság nyilvánult meg fizikai síkon, láthatóan, hallhatóan.
A Szentháromság világa belépett a földi dimenzióba!
Itt domborodik ki, hogy az Úr Jézus milyen kedves dolgot cselekedett az Atyának azzal, hogy a Szent Szellem által az Atya elpecsételhette Őt küldetésének teljesítésére.
Ha Bemerítő János nem enged az Úr Jézusnak, Ő nem tud lemerülni Saját Szelleméhez, és nem tud az Atya Szelleme által Istenségében elmerülni, és nem nyilvánulhatott volna meg az időben a Szentháromság világa.
Csak így volt látható és hallható az Atya hangja, az alámerülő Fiú és a galamb képében leszálló Szent Szellem. A Fiú azért merült le, hogy utat nyisson a Szent Szellem számára. Hiszen a mi esetünkben is ez történik, amikor Lélekkeresztségben részesül valaki.
Nekünk is fel kell készíteni a lelkünket a Szent Szellem befogadására. Szeretettel kell megtölteni szívünket-lelkünket, hogy betölthessen minket is a Szent Szellem, és bizonyos feladatra lepecsételhessen bennünket is.
Lejegyezte: Lóky Valéria
Budapest, 2014. 02. 26.
|