ÉGI BÉKE A FÖLDÖN

Beszélgetések Jézussal
evangéliumi magyarázatok

A hű és a hűtlen szolga
Mt 24;45-51 és Lk 12;42-46

Amikor az Úr Jézus az utolsó idők jeleiről beszél tanítványainak, együtt említi az Ő második eljövetelét és Jeruzsálem pusztulását. Talán azért, hogy akik Őt hallgatták, azoknak szemernyi kétsége se legyen amiatt, hogy bizony mind a két eseményre készen kell állni.

Az ember élete arról szóljon, hogy az Isten szolgálatába lépve nem lehet mellőzni az éberséget. Nem lanyhulhat az Istennek adottságom, ha befogadtam Őt a szívembe. Egy pillanatra sem lehetek hűtlen Hozzá!

Az Isten szolgáinak, akik arra kaptak elhívást, hogy az Isten igéjét hirdessék, magyarázzák, az az Istentől megkívánt feladatuk, hogy az Úr Jézus elmenetelével tanítsák az Ő háza népét, vagyis azokat, akik befogadták Őt a szívükbe, vagy be akarják Őt fogadni a szívükbe. Adják ki nekik a lelki táplálékot, bármikor is van arra szükségük. Így szereznek örömet az Istennek, és így kapják meg azt az örökséget, amit az Isten iránti hűségükkel kiérdemeltek.

Aki viszont nem ezt teszi, hogy az Isten népével foglalkozik, hanem a világi örömök után néz, mondván, ráér, majd azt éri az igazi meglepetés, amikor rádöbben, hogy hűtlenségével kiejtette magát az Isten örökségéből, és a kétszínűek táborában szerzett magának örökséget a kárhozottak között.

Lukácsnál még elhangzik, hogy aki tisztában volt azzal, hogy mit vár tőle az Isten, és ennek ellenére teszi a rosszat, több kárt okoz magának, mert többet kapott. Értelmével fel tudta fogni, hogy rosszat tesz, nem jó úton jár, mégsem fordult meg. Értelmét rosszra fordította.

Aki viszont nincs tisztában Isten tanításával, aki nem ismeri Isten akaratát, és így tesz értelmetlen dolgot, azt a butasága menti. A felelőssége kisebb.

Tovább folytatja az Úr Jézus a tanítását, kiemelve, hogy az értelem használata, megdolgoztatása milyen nagy jelentőséggel bír. (Ezt támasztja alá a Tíz szűzről szóló példabeszédével.)

Lejegyezte: Lóky Valéria

Budapest, 2011. 03 26.