ÉGI BÉKE A FÖLDÖN

Beszélgetések Jézussal
- gondolatok Isten és ember kapcsalatáról -

Istent tagadás a Földön

Uram! Hogy lehet az a sok Istent tagadás a Földön?

Drága Gyermekem!

Engem sok mindenért tagadnak az emberek!
Azért, mert nem vagy rosszul ismernek, vagy nem is akarnak megismerni, vagy butaságból, vagy nemtörődömségből, vagy felelőtlenségből, vagy csak azért, mert Velem tartanak sakkban valakit. Vagy azért tagad, mert nem felelek meg az elvárásainak, vagy valakije meghalt, és azért is ÉN vagyok a rossz! Vagy ezért, vagy azért, de mindig van ok, hogy miért, csak lehessen valakit szidni! Csak ne az illető legyen - még véletlenül sem - valaminek az elrontója!

Pedig valamit nagyon elrontott az ilyen ember, az egészen biztos. Elrontott valamit, belül a lelkében, valamit, ami miatt boldogtalan lett.

Elrontotta a kapcsolatát Velem, a TEREMTŐ ISTENNEL!

Minden lélek, legyen az most bárhol az ÚTON, bármilyen távolságra Istentől, boldogtalanságában mindig másban keresi a hibát! Nem tudja, hogy boldogtalan, mert nem is ismeri a BOLDOGSÁGOT!
Azt hiszi, hogy ő - most így elrontva, kifordulva emberi mivoltjából - most az igazi!
Nem ismeri önmagát! Hogy is ismerné, hiszen pont azzal rontotta el a kapcsolatát, AKI által megismerhetné önmagát.
AKIT megtagadnak, letagadnak, azt nem is akarják megismerni!

Csak sok-sok idő után, mikor a kényszer ráviszi őket, a sok csalódás után, amit a másik ember okozott neki, akiről úgy gondolta, hogy jól ismert.
De hogy is tudta volna a másik ember boldoggá tenni őt, hiszen éppen abban a betegségben szenved az is, mint ő.

Egy bizonyos, hogy akik a világ által kifelé, a világnak élés által, a világtól elkapott betegségben szenvednek, élettelenek, lelkileg meghaltak!
A szemek kívánsága, az élet kevélysége, a test kívánsága az ÚR a Földön!
Ezek mozgatják a test szerint élő embert.
Az ilyen vágyak olyan mértékben tudják elfordítani a lelket a benső világától, hogy ezt az anyagvilágot éli meg valósnak, igaznak.

A világ zaja elnyomja az ÉN hangomat, a lelkiismeret hangját.

Ha lenne neki, akkor sem tudná meghallani, mert Engem csak a csendben, csak az áhítatban lehet meghallani, átélni, megélni. ÉN nem kiabálok, nem harsogom túl a világ zaját, hogy hallható legyek. Ott bent, belül a csendben, ott igen, ha a lélek kinyitná a belső füleit.

A világnak élés, ami nem jár párban a bölcsességgel, tönkre teszi a benső értékekre való figyelést azáltal, hogy a világ zaja rátelepszik a belső csendre. A lélek nem tud befelé figyelni! Az antennát, ami az Isten hangjára volt beállítva, már régen letörte.
A világ mindig gondoskodik arról, hogy az embernek legyen mindig újabb és újabb mézesmadzag, amire rá tud csodálkozni, és mindent nagyon fontosnak tekinteni.

Pedig csak egy a fontos: Az ISTENRE FIGYELÉS!

Ha valaki a Földön nem áll bele a zajos forgatagba, nem kezdi el habzsolni a világi örömöket, ha nem a világnak akar megfelelni, akkor hátrébb kerül a sorban, esetleg félre is állítják. Így a lélek úgy gondolja, hogy inkább halad a forgataggal, mert különben lemarad a világ által jónak tartott és a világban elfogadott normáktól. Azt hiszi, azért kell élnie, ezt kell követnie.

Ahogy a világnak megvannak a maga által felkínált normái, ami rajtatok kívül van - ez az IGAZSÁG RENDJE! -, úgy az Isten világának is megvan a maga rendje: az IRGALOM RENDJE! Ez bennetek van! Ez a kettő nagyon távol áll egymástól!

Ha az igazság rendjében akarja a lélek az irgalom rendjét alkalmazni, hát megnézheti magát! Mindenben az utolsó lesz, kicsi és kiszolgáltatott lesz, és szegény lesz! Ezt nem akarják sokan vállalni, mert nem akarnak mindabból a "jóból", az általuk meglátott jóból, a világ szerinti jóból - amit a világ csábítása felkínál nekik - kimaradni. "Egyszer élünk" - mondják ezek a gyermekeim, és ebben az egy életben még a lemondást is vállalni, hát azt már nem!

Inkább megtagadnak, csak ne kelljen arra figyelni, hogy esetleg a csendben befelé fordulva meghallják a Hangomat, és el kellene gondolkodniuk azon, és feltenni a kérdést, hogy: "biztos ez a JÓ, amit csinálok?"

Pedig tudnak Rólam, mert a TV, a rádió, a BIBLIA, a különböző ezoterikus tanfolyamok, innen-onnan kiszivárgott hírek, az egyházak jelenléte a világban, mind-mind valamilyen szinten beszél Rólam, az ISTENRŐL!

De nagyon sokan még a rejtvényfejtés szintjéig sem jutottak el az Isten-ismeretben.
Mindennel igyekszik a figyelmét elterelni, csak ne kelljen MEGHALLANI az IGAZSÁGOT!

A HAZUGSÁG VILÁGÁBAN az IGAZSÁGOT képviselni ciki, erkölcsösnek lenni ciki, tisztának maradni ciki! Nem mondani le semmiről, ami jár neki!
Ezt hallja: ez a tiéd, vedd el!
Mindegy milyen áron, de megszerzi azt, ami még nincs neki, ami még nem az övé.
Magas posztra kapaszkodni, karriert csinálni, lopni, csalni, másra rátaposni, ez köti le a figyelmét. A szerzésben nem lehet megállni, mert akkor másnak több jut.
Ez így megy a végtelenségig. Életeken keresztül felhalmozza a rosszat, így ezzel a rosszal eteti a lelkét, roncsolja a lelkiismeretét, megkeményítve a szívét.
Aztán ebből a szívből, amivel telve van, előhozza önmagát, amit alkotott életeken át.

Ezzel a szétroncsolt lelkiismerettel már nem kíváncsi semmi olyan jóra, ami a lelkének gyógyír lenne, hiszen nem is tudja, hogy ez lehetséges. Ezzel az önmaga kreálta lélekkel, amin az Isten egy percig sem tudott dolgozni, eltakarta az Istent, a benne lévő, a benne élővé válni akaró Istent.

Így tudott a lélek istentelenné, embertelenné, iránytalanná és célt tévesztetté válni.
Egy percig sem gondolkodott el azon, hogy így minden jónak az elrontója lett azáltal, hogy nem hagyta a JÓT működni, cselekedni magában!

Lejegyezte: Lóky Valéria

Budapest, 2010. március 09.