Bulányi György: Irakban is...

Az oldal nyomtatása

Irakban is csak úgy szól az evangélium, mint máshol. Hogyan? Hát úgy, hogy "Péter, dugd a hüvelyébe a kardod!" Hát úgy, hogy "Tartsd oda a másik arcodat!" Hát úgy, hogy "Szeressétek ellenségeiteket!" Ugyan már, miért? Hát csak azért, hogy gyermekei lehessetek Atyátoknak, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, mert ő jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt... Isten csak egy van, s ő ilyen!

Nem olvassuk az evangéliumban senki emberről: "...Félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, és Isten szolgája ő, aki Isten haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi." Mást olvasunk a kardforgatókról: "A ti atyátok az ördög... Embergyilkos volt kezdettől fogva..." Jézusnak nincsenek embergyilkosai, katonái. Ha lettek volna, harcoltak volna érte, hogy ne szolgáltassák ki őt a zsidóknak. Nem lehet a keresztény "civilizáció" nevében emberek tízezreit megsemmisíteni, mint ahogyan arra tragikus példát nyújtott az amerikai kontinens életében a bennszülött indián lakosság lemészárlása.

Nem tudjuk, hogy még hány ezer esztendőt kell várnia Istennek arra, hogy lenyeljük Jézus békáját: Az én országom nem ebből a világból való! Hányat, míg eldöntjük: mit akarunk? Hősi éneket a honfoglalásról - Józsue könyve s a Zalán futása szerint, avagy mindenünket odaadni, hogy kincsünk legyen a mennyekben? Ez a kettő nem keverhető össze. A honfoglalások során venni akarunk, amikor meg Jézus országát akarjuk építeni, akkor adni akarunk: a kap-zsi meg az ad-zsi nem felcserélhetők! Olyan világos a jézusi szó: Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten Országa, és jaj nektek, gazdagok...

Meg akarunk gazdagodni. Én is, te is, ő is. Csak együtt gazdagodhatunk meg. Ha ezt nem vállaljuk, ha én többet akarok birtokolni, mint amennyi neked jut; ha te többet akarsz birtokolni, mint amennyi nekem jut, akkor elő a parittyával, a nyíllal, a karddal, az ágyúval, a rakétával, a biológiai fegyverekkel, meg a hidrogénbombával. Minden honfoglalást az Istennel csináltatunk. Mózes, az Edda-dalok, meg a himnuszunk is: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére..." Azt hiszem, a XX. század első felének legkülönb Krisztus-értője hazánkban Babits Mihály. Ő írja: Nem a kenyér a minden, sem a fajták állati tülekvése, ami most van: krisztustalan próféták, mondjatok már legalább annyit, hogy nem ez a Krisztus. S hogy az óvodások is értsék: Isten nem az a véres Isten! Az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban.

Mindez Irakban is igaz. És Irak előtt, és Irak idején, és Irak után is mindig megteszünk mindent annak érdekében, hogy elhitessük magunkkal, hogy az egykor, a most és a majd - rendre kivétel, s ropogniuk kell a fegyvereknek! Minek? Istenért, hazáért, emberiségért, humanizmusért, értékekért, kultúráért... Akik olvassák ezt az újságokban, talán elhiszik. A laptulajdonosok már ritkán. Harsányi Kálmán írja 1916-ban A Balkánt jártuk című versében: Hisszük, hogy van rabolni s ölni jog, S hogy becsülettel vagyunk banditák. És boldogan ment az én nemzedékem is a század közepén visszaszerezni az elrabolt hazát, és csak Sinka énekelte doni kétszázezer halottunkról: Ők mondjanak éljent, ne én! S most megint tudják valakik, hogy miféle súlyos okai vannak, hogy ott legyenek a Tigris és Eufrátesz közén - amerikaiak és európaiak, németek és magyarok, akármekkora is a veszteséglista az egyik meg a másik oldalon.

És így lesz ez, ha majd hazakényszerülnek a rendcsinálók? Akkor is, az idők végezetéig is, amíg csak a patkányok át nem veszik megőrzésre - globalizálódott glóbuszunkat? A történelem ismétlődik? A történelem nem kiszámítható? De mintha történt volna valami 2001. szeptember 11-én. Előtte volt hadszíntér, meg nem hadszíntér. Azóta ez a különbség megszűnt: minden hadszíntérré változott. Valakik az életüket áldozzák azért, hogy a bomba akárhol robbanhasson. A Bokor közösség levelet írt a rákövetkező napokban George W. Bushnak is, a terroristáknak is: hallgassanak a lelkiismeretük szavára: üljenek asztalhoz. Hogy miénk lehessen a Föld. A szelídeké.

(A szerző piarista szerzetes, a Bokor közösség alapítója, vezetője.)

Új Ember, 2004.05.23