Érzelmek háborúja

 

 

Leonyid Pritzker a geológiai és ásványtani tudományok doktora Alma-Atában. Disszertációja megvédése után súlyosan megbetegedett, átélt egy hipertóniás rohamot. Felgyógyulása után egészen más ember lett belőle. Íme a vallomása:

 

"Kezdtem látni és lefotózni a láthatatlant. Kapcsolatba kerültem a bennünket körülvevő értelemmel, a láthatatlan numenális világgal és filmre vettem azt. Most a hitet és az emberi lelket fotózom. Mindehhez elég egy fényképezőgép, legalkalmasabb egy kis fókusztávolságú, amivel minden különösebb előkészület nélkül lefotózom azt, amit belső látásom érzékel."

 

A tudós a tapasztalatait és kutatási eredményeit a "Láthatatlan valóság" című könyvében foglalja össze. Emellett rendszeresen tart előadásokat élményeiről különféle konferenciákon. Alma-Atában iskolát is létesített, igyekszik összegyűjteni azokat az extraszenzibilis képességű, azaz különleges érzékenységű embereket, akiknek vannak hozzá hasonló tapasztalataik.

Pritzker a könyvében azt állítja, hogy minden él, ami a Földön létezik, s amit a Nap sugara ér, tehát nem csak az emberek, hanem a kristályos és üledékes kőzetek, az ásványi kincsek, drágakövek is.

Kijelenti, hogy ezen élő szervezetek és az "értelmes világűr" (nooszféra) között úgynevezett bioenergiás információcsere megy végbe, s kötelesek vagyunk ugyanannyi energiát visszaadni a nooszférának, amennyit elveszünk belőle. Szorosabb kapcsolatban vagyunk tehát a világűrrel, mint gondolnánk. Törvény, hogy az energiacsere általános egyensúlyát fenn kell tartanunk - más választásunk nincs! Hangsúlyozza: amikor mi emberek évente 12-13 millió tonna kőolajat égetünk el, akkor bioenergia-forrásokat pusztítunk, és kötelesek vagyunk a magunk módján kompenzálni mindazt a bioenergiát, amit az általunk elégetett üzemanyag, mint élőlény kisugárzott.

Nagyon érdekes Pritzker könyvének az a része, amikor az emberek által kisugárzott bioenergiáról beszél. Úgynevezett szenzografikákon mutatja be, hogyan távoznak az emberekből a gondolatok és az érzelmek. Ezek láthatók, és energiamennyiségüket tekintve összevethetők. Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy a tudati energia százszorta hatékonyabb az érzelminél. A fizikai munka energiája pedig a tudati, vagy érzelmi energiával összevetve igen alacsony hatékonyságú, rendkívül gazdaságtalan.

Ilyenformán érthetővé válik, hogy amikor a társadalom tudati energiával él, akkor alig néhány ezer olyan ember létezik, akik tudati energiát sugároznak ki. A többiek - az emberek milliói - ennek a bioenergia-cserének köszönhetően élnek, ebben nem különösebben vesznek részt, nem is zavarják azt az energiacserét, és a társadalom virágzik. Amikor viszont a tudati energiasugárzás megszűnik, például az azt kisugárzó egyének fizikai megsemmisülése következtében, ahogy ez a fasiszta fordulat után Németországban történt, hogy biztosítva legyen a nooszférával a biológiai egyensúly, néhány ezer értelmi kisugárzást végző ember helyett százezrek, sőt milliók kerülnek érzelmi kisugárzásba. S az érzelmeknek ettől a lázadásától - amelyet gyakran vérontás kísér - csak úgy lehetne megmenekülni, ha ismét tudati kisugárzást végző embereket vonnánk be az energiacserébe. Tudjuk azonban, hogy ez a szenvedélyek tombolásakor nem veszélytelen a gondolkodó fők számára. Ehelyett sajnos általában a rosszabbik következik be, az érzelmi kisugárzást a fizikai tettekből felszabaduló bioenergia váltja fel, hogy az "értelmes univerzummal" való bioenergiacsere egyensúlya fennmaradjon. Ebbe az energiacserébe ma már akár százmilliók kapcsolódhatnak bele - így juthatunk el a háborúkig?!

Különben nincs egyensúly! Ha pedig nem szabadul fel elég bioenergia a fizikai tevékenység révén, tehát, ha hiány mutatkozik az energia kisugárzásban, akkor pl. földrengésekre kerül sor. Ezek, mindamellett, hogy életeket követelnek, a keletkező romokból, a föld mélyéből szívják ki a bioenergiát.

A XX. Században eddig 48 súlyos, a Richter-skála 7-es fokozatát felülmúló földrengés zajlott le, s ezek együttvéve több mint 2 millió emberéletet követeltek. 1939 és 1946 között viszont nem volt egy sem...

Pritzker a könyvében még nagyon sok érdekes dologról számol be. Látja például, hogyan távozik a templomok tornyából, az épületekből az emberek érzelmi és tudati energiája, de látja a fákból, hegyek csúcsából történő bioenergia-kisugárzást is. Számos, gyermekmesék hőseire emlékeztető lényt is észlelet már.

Az alma-atai tudós állításai, különösen a természeti és társadalmi megrázkódtatások okait illetően, elgondolkodtatóak. Miközben a mai tudomány és az emberek többsége elsősorban funkcionálisan gondolkodik, azaz szinte kizárólag a valóság "hogyanjára" kérdez rá, a "Láthatatlan valóság" című könyvében a "miértekre" is kapunk választ.

Ha Pritzker állításai igazak, a környező világunkról még igencsak hiányosak az ismereteink. Kérdés, hogy ki hisz a tudós szavainak. A fennálló hatalmi struktúrából egyáltalán ki figyel rá. A politikusok? A gazdasági élet vezetői? Vagy a jórészt ezekhez a szférákhoz erősen kötődő tudóstársai?

 

                                                                                                                                  N.P. (1994)

 

Kedves olvasóink!

 

Kérjük azokat a különleges érzékenységű embereket, akiknek az alma-atai tudóséhoz hasonló élményben volt már részük, hogy e-mailben részletesen számoljanak be tapasztalataikról.

Címünk: nagy-peter@web-hang.hu