Vissza az előző oldalra Főoldal

A 70-es években járta ez a vicc Magyarországon:

Ki volt Lékai bíboros? - teszi fel a kérdést egy történész 2100-ban.
Ezt a választ kapja: - Kommunista kollaboráns Bulányi atya idejében.

Az alázatosan lázadó Bulányi-kör

- Kisközösség, kisegyház mint az egyházak határterületei sorozat -
III. rész

Az oldal nyomtatása

Az első részben a fegyveres katonai szolgálatot megtagadó és a kiscsoportos, mély vallásgyakorlatot követő Bokor-közösség keserves szélmalomharcából közöltünk részleteket, amelyet az Állami Egyházügyi Hivatallal vívott.
Az első "bűn" főleg a szocialista rendszer vizeit zavarta, a második pedig egy tükröt állított az elkényelmesedett és opportunista magyar klérusnak.
A vatikáni központ persze szolidáris kellett hogy legyen a két szövetségessel, így először is Bulányi György teológiáját vizsgálta felül. Bár eretnek gondolatot nem talált, a magyar egyház tovább keresett. Az ügy tisztázásáig a piarista tanár felfüggesztésre került. Ez közel 20 évig tartott.
A második részben a magyar püspöki kar "csak azért is elítéljük Bulányit" akcióiról írtunk, amely ezúttal '82-ben nem a börtönbüntetés volt, hanem a nyilvános misézés és igehirdetés jogának egyházi visszavonása.
A nyugati sajtó bírálta a magyar egyházat. Vatikánból a Lékai-döntést megerősítették, kiemelve az egyházban létező "kötelező egység" fontosságát. Egy bíboros és egy "fegyelmezetlen" pap dialógusa illusztrálta az olvasónak a politikus klérus és a lelkiismereti szabadságra fókuszáló renitensek frontvonalait. Ebben a számban Ratzinger éles hangú leveleivel folytatjuk a történelmi visszapillantást.


A forrás szerzője, Havasy Gyula írja: E sorok írója olyan megszorítást kapott diszpozíciója szövegében, hogy új plébániájára - még 1-2 napra is - csak előzetes főhatósági engedéllyel fogadhat háló vendégeket.
E diszpozícióra a válaszlevélből: "...Bíboros Úr előtt az előző években több alkalommal szóban és írásban feltártam: a teológián ebben neveltek, és 1976-ig egyházi elöljáróim helyeslésével találkoztam, hogy otthonom ajtaja nyitva áll minden bekopogtató előtt... A rendelkezés 180 fokos fordulatot és lelkipásztori 40 évem megcsúfolását követeli tőlem. Az állam szemében diszkriminált, sokadrangú polgárnak minősülök. 1976-ban elvették mindkét útlevelem. Ezzel az országhatárokat börtönráccsá tették számomra. Ennek az ateista államnak büntetését folytatja a Krisztusban Atya és Főpásztor, amikor az államhatalom követelésére börtönrácsot akar építeni emberi és papi otthonom köré?... Én nem erre tettem engedelmességi ígéretet Serédi Jusztinián ordinálóm kezébe, hogy Isten akaratával homlokegyenest ellenkezően börtönráccsal zárjam el otthonomat a lelkigyakorlat kegyelmi napjait szomjazó lelkek előtt. Ez kizárólag az ateizmus gyümölcseit érlelné tovább..." (1983. júl. 25.)
1983. augusztus 17-én Lékai bíboros válaszából: "Az állampolgári és általános emberi jogok, valamint a szolgálati lakásra vonatkozó jogszabályok ellen az ordinárius nem vét akkor, ha egy papjának személyileg megtiltja, hogy ezen jogok némelyikével éljen. (c. 2310.) A plébániára idegenek tartós vagy csoportos beszállásolását az ordinárius a plébánosnak megtilthatja. Ez a főpásztori joghatóság fogalmából következik: "A püspököket megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, amely lelkipásztori tisztségük gyakorlásához szükséges." (II. Vat. Christ. Dom. 8.)

"...Bulányi az evangéliumnak nagyon elkötelezett ember... A magyar hierarchia politikájával ebben az esetben nem értek egyet." Mint Bulányi elöljárójának kötelessége megvédeni őt. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy "P. Bulányi jó szolgálatot tesz az Egyház megújulásának Magyarországon. Ezért tovább fogok harcolni, hogy Magyarországon maradhasson - nem veszem figyelembe azt a nyomást, aminek Magyarország részéről ki vagyok téve, hogy Bulányi Rómába kerüljön. De nem teszek jó szolgálatot a magyar egyháznak sem, ha engedek ennek a nyomásnak... (Kathpress, 1983. szept. 27.)"
A Generális atya feladatának tudatában... őrködve Bulányi atya tanítása fölött, 1978-ban Budapesten elkérte... Bulányi atyától a hét kötet pasztorális teológiát.
1978. dec. 28-án átadta a Vatikán Poggi monsignore őexcellenciájának, hogy azokat az egyház megvizsgálja.
Több hónap elmúltával, Poggi monsignore őexcellenciája visszaadta neki a köteteket. Ez alkalommal Poggi monsignore így fejezte ki magát: "Megvizsgálta ezeket a Szent Klérus-Kongregáció, amely semmit sem talált azokban, ami ellenkezik az Egyház tanításával." A Generális atya előrelátva a jövőbeli bonyodalmakat, megkérte Poggi monsignorét, hogy adja át neki ezeket a szavakat írásban. Ezt azonban Poggi őexcellenciája megtagadta ezzel a kijelentéssel:
1985. június végén Budapesten Zakar Polikárp ciszterci professzor - mint a Hittani Kongregáció ügyhallgatója (megbízatását 1984 nyarán írta alá Ratzinger bíboros) - kereste fel Bulányit. A II. Vatikánum szövegeiből fénymásolt kivonatot örömmel írta alá Bulányi, hiszen ő is ezekért a feladatokért munkálkodik.
Az ügyhallgatóval történt tárgyalásról latin nyelvű terjedelmes jegyzőkönyv készült. Ez első részében tartalmazza Bulányi működésének ismertetését és ellentéteit a püspökökkel.
A második részben az ügyhallgató 7 kérdést tett fel két dolgozatából - Egyházrend, Engedelmesség. Bulányi mindkettőre tömör, világos választ adott. Például: - A római levél 13, 1-7 ("a felsőbbség... nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze...") fölött győzött a hegyi beszéd (Szeressétek ellenségeiteket...)
Ügyhallgató: "Hogy érti ezt?"
Bulányi: "A két szöveg között ellentmondás áll fenn. A hegyi beszédet kell választani a Zsinat szerint."
Az 1986. szept. 1-i Rómában írt levélből; amelyet '87. júniusában az Új Ember is leközölt. (Bulányi válaszleveleit nem közölték le.)
"Az Ön által aláírt hitvallási eskü ellenére Kongregációnknak meg kell állapítania, hogy ezzel még nem oszlott el minden kétely afelől, hogy vajon Ön világosan és teljesen igazodik-e az egyházi tanítóhivatalhoz. Ön ugyanis azt kérte az előbb említett megbízottal folytatott beszélgetésében, hogy az egyházi tanítóhivatalnak a II. Vatikáni Zsinat egyes szövegeiből vett tizenkét tételhez tizenharmadikként tegyék hozzá azt a tételt, amelyet Ön a vallásszabadságról szóló "Dignitatis Humanae" kezdetű nyilatkozat egyes részleteit felhasználva így fogalmazott meg: "Az isteni törvény rendelkezéseit lelkiismeretében fogadja el az ember; köteles is lelkiismeretét... hűen követni, hogy eljusson... Istenhez. De nem szabad kényszeríteni őt, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék (DH 3) ...következésképpen a lelkiismeretének tartozik engedelmeskedni." (DH 11)
Az Ön kijelentéseinek összefüggéseiben nem világos ezeknek a szavaknak a jelentése, amelyek önmagukban teljesen igazak. Természetesen senki sem akarja kényszeríteni Önt, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék.
Az Ön által idézett okmány azonban máshol ezt tanítja: "Krisztus hívei lelkiismeretük alakításánál gondosan vegyék figyelembe az Egyház szent és biztos tanítását. Mert Krisztus akaratából a Katolikus Egyház az igazság tanítója, az a feladata, hogy hirdesse és hitelesen tanítsa az Igazságot, aki Krisztus, és hogy tekintélyével rámutasson az erkölcsi rendnek magában az emberi természetben gyökerező alapelveire és igazolja azokat." (DH 14.)...
E munka részletes átvizsgálása, sajnos, kimutatott téves, veszélyes és félreérthető állításokat a kinyilatkoztatást értelmező, tekintéllyel előadott egyházi tanítás olyan fontos kérdéseiről, mint az apostoli folytonosság, az Egyház hierarchikus szerkezete és püspökök szolgálata, valamint a papok és világi hívők világos megkülönböztetése.
Különösen veszélyesnek tűnt az Ön véleménye az Egyház hierarchikus felépítésére és a papi hatalomnak az egyházi közösségeken belüli átadására vonatkozóan. Éppen ezért Kongregációnk 1986. január 31-i levelével jelezte Önnek a fenntartásait, amelyekre Ön március 28-án hosszú levéllel válaszolt...
...Hivatalunk ismételten közli, hogy ezt a levelet mindenképpen nyilvánosságra hozza, éspedig, ha Isten is úgy akarja, az Ön fentebb említett tanokat elfogadó nyilatkozatával együtt.
Ha Ön, ahogyan az kívánatos, nyilvánosan megvallja az egyházi tanítóhivatalhoz való ragaszkodását a fentebb említett pontokban, akkor az Ön egyházjogi helyzete is felülvizsgálatra kerül. A Hittani Kongregáció, amikor Önnek ezt a levelet küldi, amelynek tartalma tükrözi rendes ülésén hozott és a Szentatya által jóváhagyott határozatait, akkor nem felejti el az Ön Krisztus evangéliuma és testvérei szolgálatáért elviselt szenvedéseit. Éppen ezért abban a reményben, hogy Ön, mint pap és szerzetes, el tudja fogadni az Egyház hivatalos hitigazságát, azért, hogy apostoli elkötelezettsége ne legyen hiábavaló. (vö. Gal 2,2) Kongregációnk az Evangélium szolgájához és a Katolikus Egyház papjához méltó választ vár Öntől.
Krisztusban Híve: Joseph Card. Ratzinger Prefekt." Bulányi '86. április 4-én 70 oldalas német nyelvű levéllel válaszolt Ratzinger 4-5 oldalas levelére. A '86. szept. 29-i levél másfél oldalas és latin nyelven íródott.
...Részemről a visszavonás lenne életem legnagyobb hazugsága. Hazugságok is jó szolgálatot tehetnek egy totalitárius államnak, amely az emberi jogokat lábbal tiporja. - Azt írja, hogy amennyiben tévedéseimet visszavonom, felülvizsgáltatik kánoni helyzetem. Köszönetet mondok ezért, mivel szeretném egyházamat minél hamarabb újra nyilvánosan is szolgálni. De nem minden áron, nem tört gerinccel. - Egy pap, aki nyugaton él és nálam tájékozottabb, mondta: Ha a Hittani kongregáció elítéli Bulányit, akkor a francia püspöki karnak legalább a felét is elítélheti. Hogy a felmerült témákban nem gondolkozom másképpen, mint különböző katolikus egyetemek igen sok teológia-professzora, azt publikációk alapján magam is meg tudom állapítani...
...Ha a Szentszék a felszabadítás teológiát a neki tulajdonított erőszakért elítéli, akkor erőszakmentességünk miatt hogyan üldözhetnek minket már annyi év óta püspökeink? Az emberszeretettől vezérelt egyház tanítóhivatalától tehát tiszta beszédet várunk a magyar mában, amikor erőszakmentességünk miatt nem publikált kézirataink dogmatikai tévedéseinek ürügyén diszkreditálnak és ítélnek el bennünket.
"Mit csináltunk mi húsz év alatt a maga Anyaszentegyházából? Megnézheti majd." Ezt mondta nekem 1952-ben a titkosrendőrség egyik őrnagya.
A püspökök üldözései miatt már félig kiközösítve élünk: A hozzánk tartozókat nem veszik fel a papi szemináriumokba, sem a Laikusok Teológiai Akadémiájára. A szeminaristákat felszólítják a szentelés előtt, hogy minden kapcsolatot szakítsanak meg velünk, különben nem szentelik fel őket és elbocsátják. A legtöbb pap elutasítja plébániai szolgálatunkat, mivel a hierarchia közölte a sajtóban, hogy mi vagyunk a "gonoszok".
A papi békemozgalom elkötelezett tagjai minket illetően teljes egyetértésben vannak a püspökökkel. A papok egy másik csoportja szimpatizál velünk és megvan a véleményük püspökeik szerepéről. A harmadik csoport még kételkedik: a két Casaroli-levél segített néhányuknak, hogy megszakítsák velünk a kapcsolatot. Az Ön levele, ha majd nyilvánosságra hozzák, ismét segíthet egyeseknek, hogy ugyanazt tegyék.
Ez a kapcsolat megszakítás természetesen az egyház egységének a nevében történik. Így cselekedni kifizetődik. Elnyerik ezáltal mindkét hierarchia bizalmát. Minél élesebbé válnak ezek a kapcsolat megszakítások a magyar egyházban, annál inkább megerősödik a viszony a hierarchia és az állam között.
Aquinói Tamás ezt mondta: Jobb, hogy eretnekként megégessék az embert, mint hogy megtagadja lelkiismerete szavát.
Meggyőződésemet érvekkel és életáldozattal védelmezem. Jézus és tanítványai sohasem győzhetők le véglegesen, mivel vérük és áldozatuk a Szeretet Országának magjaivá teszik őket és mivel mindig a szeretet az erősebb...
Az apostolutódot megillető tisztelettel: Bulányi György.
Tisztelendő Atya!
Folyó év szept. 29-i levelével közölte válaszát.....E Kongregáció kénytelen sajnálattal megállapítani, hogy levele nem tartalmaz világos ragaszkodást az Egyház tanítóhivatalához... E Dikasztérium megismétli felhívását, hogy e jelen levél kézhezvételétől számított egy hónapon belül fejezze ki világosan ragaszkodását az Egyház tanításához, amit már a folyó év szept. 1-i levél is kívánt... ˇ A levél 9 lap. Itt csak a legfontosabb részt idézzük:
...Meglepett..., hogy... bármiféle cáfolata nélkül azzal a megállapítással él, hogy dolgozatomban téves, veszélyes és félreérthető állítások vannak...
A szept. 1-i levélnek... igen súlyos vádjai minden alátámasztó hivatkozás nélkül szerepelnek, s ezért voltam kénytelen beérni csupán annak megállapításával, hogy a felsoroltakat gondolkozásomban mindenkor kerülni akarom...
Elmondja, hogy Kongregációjának nem feladata vitába bocsátkozni... Nyilvánvalóvá válik, hogy a vitába nem bocsátkozó Kongregáció hogyan vitázik egy nem publikált írás nyilvános elítélése érdekében...
Az igazság megszerzéséért folytatott munka csak szabad vitát ismer...
Ki is fejeztem ragaszkodásomat... az Egyház... tanításához... szept. 29-i levelemben,... amelyet nem is tudok világosabbá tenni, mert okt. 23-i levele sajnos nem árulta el, hogy miben nem világos, amit írtam...
Jan. 31-i levelében tanításaim visszavonása volt a felülvizsgálathoz szükséges feltétel, szept. 1-én már csak ragaszkodásom az Egyház tanításához, ami viszont az okt. 23-i levél alapján nem minősül világos ragaszkodásnak. Kánon-jogtalan kánonjogi helyzetemet - fungálhatok papként akárhol, csak egyházi épületben nem! - "tévtanításaimra" hivatkozva teremtette meg a magyar hierarchia.
Bízom benne, hogy a Dignitatis Humanae szellemét többé sohasem írthatja ki senki és semmi egyházunk életéből, s nem kerül sor egy olyan írás nyilvános elítélésére, amely írás nem kaphatott még nyilvánosságot... Egyházunk Tanítóhivatala tekintélye megőrzése érdekében bízom benne.
Mivel Jézus születése vigiliáján indítom útjára levelem, hozzáteszem még a fentiekhez az alábbi hitvallást.
Hiszem, hogy Isten fia emberré lett a betlehemi éjszakában, hogy az Atya akaratából egyházat alapítva létrehozza a Földön a Szentháromságból való szeretetből élni akarók közösségét, amelyben a Szentlélek meg nem szűnően árasztott ajándékainak erejében vállaljuk a szolgálat, a mindentadás és a mindent megbocsátani akaró békességteremtés jézusi parancsát, Jézust követő sorsként átölelve a kicsiséget, a szegénységet és az üldözöttséget, elutasítva az engedelmeskedtető uralkodást, a gazdagságot és az erőalkalmazást, hogy Istentől rendelt, mert a testvérek bizalmát hordozó s ennek következtében szolgálatra felszentelt elöljárók irányítása mellett egybegyűjthessük a szeretni akaró embereket Isten földi országában, hogy jutalmul kapjuk érte Isten örök országát is.
Az Apostolutód iránti tisztelettel: Bulányi György O. Sch. P. Riporter: A Bulányi mozgalom része a katolikus egyháznak, vagy szekta? Paskai: A Bulányi mozgalom egyértelműen szektás irányban fejlődik. Nagy problémát jelent számunkra és árt a magyar katolikus egyháznak. Mint minden szektában, ebben a mozgalomban is van néhány fanatikus, aki messzire távolodott a katolikus hittételek valóságától és mint minden fanatikusnál és szektásnál, itt is van egyfajta lelki zavar mindenfajta tekintéllyel és hierarchiával szemben. Márpedig fegyelem nélkül egyetlen társadalom sem létezhet... R.: ...Hogyan lehetne több életet, reformszellemet lehelni a magyar egyházba? P.: Sajnos, azt kell mondanom, hogy már jóval messzebb volnánk, ha a múltban nem követtek volna el végzetes hibákat. Nem helytálló ugyanis az az állítás, hogy a kommunisták 1945 után a katolikus egyházat el akarták törölni a föld színéről. Rákosi pártfőtitkár megkísérelt diplomáciai kapcsolatot kezdeni a Vatikánnal. Ha Magyarország akkori bíboros prímása, Mindszenty József nem számítja el magát, minden másként történt volna. De Mindszentynek az volt a véleménye, hogy a kommunista rezsim bukása csak idő kérdése. Pár év múlva ismét hatalmi pozícióból fenyegetőzött volna. Most már tudjuk, hogy a bíboros prímás tévedett. Erre a súlyos következményekkel járó tévedésre a magyar katolikus egyház szinte mindent ráfizetett. Elvesztette legtöbb intézményét, szerzetesrendjét, iskoláját . Ezt a helyzetet még törvényesen is rögzíthették. A valóságos helyzet felismerését ma is meg kell szenvedni...

Paskai később egy ismerősének elmondta, hogy az interjú szövegét Cserháti püspök adta Paskai kezébe, aki beolvasta. (Az ismerőstől ered ez az információ.)
Paskai 1986-ban, kalocsai érsek korában adta a fenti interjút a nyugati Beko hírügynökségnek. Ez eladta az interjút a Wochenpressének, amikor Paskait 1987. március 6-án esztergomi érsekké nevezték ki. - Ezért az interjúért Paskai figyelmeztetést is kapott Rómában. (Forrás: nyugati papok.)

1987 nyárutón Schillebeeckx magánlevelet intézett Ratzinger bíboroshoz. Ebben csodálkozását fejezte ki a Bulányi Györggyel kapcsolatos, júniusban publikált Ratzinger nyilatkozat miatt. Schillebeeckx következetlenséget lát abban, hogy a Hittani Kongregáció egy periférikus teológiai problémával foglalkozik Bulányi esetében, míg szó nélkül hagyja pl. a Holland Katekizmus eucharisztia- tanát, vagy Rahnernek az "anima separata" nézetét.
Válaszában Ratzinger egyrészt arra hivatkozott, hogy a holland, ill. a német püspöki kar nem indítványozott eljárást a Holland Katekizmus, ill. Rahner ellen. Viszont a Magyar Püspöki Kar kifejezetten kérte Rómától Bulányi elítélését. Ratzinger kijelentette, hogy a magyar kommunista rezsim a Bulányi ügyben a Vatikánra nyomást gyakorolt.

A következő számban egy néhány éve előkerült bizalmas levélből kiderül, hogy milyen állam-egyházi dróthúzások készítették elő egy, az államnak túlzottan jól szervezkedőnek tűnő csoport és az egyház szempontjából túlzottan lelkesen hívő (és így saját hivatalnokait talán rossz fényben feltüntető) "kisegyház" ellen a hadjáratot.


1 A "Szt. Péter apostol utódja a pápa" koncepció nem vezethető le a Bibliából. Ez egy középkori "szövegelemzés" eredménye, amely "Péter és kőszikla" szövegrész (Máté 16/17-21) átforgatásából indult ki. A X. századig a pápák még "Péter helytartójának" nevezték magukat.
1099-től napjainkig az új pápára a tiarát ezekkel a szavakkal helyezik fel: "...Tudd meg, hogy fejedelmek és királyok atyja vagy, a világ vezetője, földi helytartója Jézus Krisztusnak..."
III. Ince (1198-1216) szerint: "Mi Krisztus helytartója vagyunk, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia."
Csodálkoznánk, ha Bulányi páter fenti alázatos mondatában ez a szó nem utalna a pápai pozíció nem szeplőtlen múltjára. (A szerk.)
2 Az elvesztett hívők ezek szerint említésre sem érdemesek, jóllehet az ő elvesztésüket (megfélemlítéssel, a vallásoktatás visszaszorításával, a papok "megfegyelmezésével") azaz (elvileg) az egyház tevékenysége centrumának megtizedelését illene a legjobban sajnálni (A szerk.)
3 a testtől különvált lélek (A szerk.)

Szerző: Havassy Gyula (Részlet "A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989" című munkájából.)

Átvettük a Szellemi Búvárok Egyesület által kiadott "Parapszichológia - Spiritualitás" c. folyóiratból. A szerkeztőség címe: szbe@mail.datanet.hu

***

Aki nagy dolgoknak szenteli életét, annak számára a legfőbb szabály: ellenállni a középszerű emberek befolyásának, nehogy eltérítsék útjától.

Ernest Renan (1823-1892)


Vissza az előző oldalra

Információ


Telefon/üzenetrögzítő: (1) 262 7177
Fax-matáv: (1) 431 7657
Fax-westel: 06-30-8077 451
Mobiltelefon: 06-30-202 5553