Vissza az előző oldalra Főoldal

A 70-es években járta ez a vicc Magyarországon:

Ki volt Lékai bíboros? - teszi fel a kérdést egy történész 2100-ban.
Ezt a választ kapja: - Kommunista kollaboráns Bulányi atya idejében.

Az alázatosan lázadó Bulányi-kör

- Kisközösség, kisegyház mint az egyházak határterületei sorozat -
II. rész

Az oldal nyomtatása

Az előző számban a fegyveres katonai szolgálatot megtagadó és a kiscsoportos, mély vallásgyakorlatot követő Bokor-közösség keserves szélmalomharcából közöltünk részleteket, amelyet az Állam és Egyházügyi Hivatallal vívott. Az első 'bűn' főleg a szocialista rendszer vizeit zavarta, a második pedig egy tükröt állított az elkényelmesedett és opportunista magyar klérusnak. A vatikáni központ persze szolidáris kellett hogy legyen a hatalommal, így először is Bulányi György teológiáját vizsgálta felül. Bár eretnek gondolatot nem talált, a magyar egyház tovább keresett. Az ügy tisztázásáig a piarista tanár felfüggesztésre került. Ez közel 20 évig tartott .

Bulányi Györgynek "Keressétek Isten Országát" című hatkötetes művét a vatikáni Klérus-Kongregáció áttanulmányozta. "E hat kötetben semmi sincs, ami ellenkezik az egyház hivatalos tanításával." Ezt a megállapítást Poggi érsek 1981. márciusában Budapesten megismételte több egyházi személyiség és Bulányi előtt.
A magyar püspöki kar március 9-10-én tartott ülésén - fentiek ellenére - elítélő döntést hozott Bulányi ellen. Felszólította a piarista szerzetest: "Vonja vissza a tévesnek ítélt teológiai magyarázatokat..."
Ennek alátámasztására, ill. Bulányi lejáratása céljából jelent meg 1982. ápr. 4-én az Új Ember cikke: "Közösségben Szent Péter utódával és a püspökök testületével." címmel.
A cikk megírása - ahogy hírlik - a peres bizottság három professzora betegségre hivatkozva nem vállalkozott. Gál professzor azonban megírta, de amikor szövege az Új Ember szerkesztőségébe került, azt mondta: Ezt nem így írtam! És nem adta aláírását. Az sem titok, hogy Nyíri professzor ezekben a hetekben szégyenkezését fejezte ki, hogy professzortársait ilyen dologba be tudták vonni.
Hogy az olvasó könnyebben átláthassa ezt a teológiai vitát, ezért Gál egyes pontjai után olvashatja Bulányi magyarázatát ill. válaszait, 1982. április 19-én Lékai bíboroshoz írt leveléből (Lékai többször idézi az Új Forrás című lapot, ahol Bulányiról írtak. Ezt kurzív írással olvashatjuk):
1. Az Új Forrás 45. lapján: "Bulányi azt mondta: "Hűséges vagyok ahhoz a belső hanghoz, amelyet magamban az "Isten Lelke" hangjának élek meg."
Gál: Az egyház hivatalos tanítását mindig meg lehet kerülni ilyen szubjektív hivatkozással...

Bulányi magyarázata fentiekhez: "Az egyház hivatalos tanítása a kinyilatkoztatásra vonatkozik, mindezek tartalmát (DS 783 = Denzinger kánongyűjteményének sorszáma) vallom. Más téma a lelkiismeret. A Zsinat tanítja: Az ember köteles is lelkiismeretét hűen követni, hogy eljusson Istenhez. (DH 3)"
2. Új Forrás, 21.: A Zsinat sugalmazottnak fogadta el a Szentírás könyveit minden részükkel együtt (DS 738). Bulányi elfogadja, de Pál leveleit csak másodlagosnak tartja, amelyek nem helyesen interpretálják Jézus szeretetét. Főleg, ahol az egyházi hatalomról, engedelmességről beszél.
Bulányi magyarázata: "Elismerem a páli levelek sugalmazottságát. A Zsinat azonban állítja, hogy az evangéliumok fölébe emelkednek (DV 18) még az újszövetségi szent iratoknak is!"
3. Bulányi írja: "...az érvényes szentelés: következmény. Csak azon az alapon lehet osztályrészünk, hogy a Jézusban hívő nép tanúsítja, hogy a felszentelendő személy hűségesen őrzi meg azt, amit Jézus tanított a maga kisközösségének." (Új Forrás, 44. old.)
Bulányi magyarázata: "Az idézett zsinati helyeket nem tagadom, (DS 966, 967; LG 20-1)... Az egész egyház hozzájárulásával (1. Kelemen-levél 44,3) történő választás... az Újszövetségben is bőven dokumentált... Bíboros Úr, amikor papot szentel, mindig megkérdezi a hívő keresztény népet, hogy alkalmasnak találja-e a jelöltet?..."
4. Gál: "Bulányi nem ismeri el a személyek szentségi felhatalmazását..." (De a cikk nem említi, hogy Bulányi melyik írásban mond ilyet.)
Bulányi magyarázata: "Az idézett kánon, amelyet szintén elfogadok, isteni rendeléssel létesített hierarchiáról beszél (DS 966) és nem beszél se személyről, se szentségről, se felhatalmazásról..."
5. Gál: "Bulányi kétségbe vonja a tanítóhivatal tévedhetetlenségét... a történelemből felsorolt jogi intézkedések említésével... Az írások összefüggéséből világos: csak az ő kisközösségük képviseli az igazi tanítást és tévedhetetlenséget, mivel őket a Lélek sugalmazza." (Havasy megjegyzése: Gúny is lehet érv egy peres eljárásban?)
Bulányi magyarázata: "A tényállás: a Hivatal önkényességéről egyetlen ízben szólok, az 1054-es keleti egyházszakadásnál. Ezt a kölcsönös kiközösítést a római és a konstantinápolyi egyház a zsinaton, 1965 december 7-én visszavonta, de közben elveszítettük a keleti egyházakat. Vagy XIV. Benedek pápa bullái (1750 körül) a távol-keleti rítusháború lezárására, amelyeket XI. és XII. Piusz pápák vontak vissza (1936, 1939), közben elvesztettük a Távol-Keletet. - A vád, hogy csak a mi kisközösségünk képviseli a tévedhetetlenséget, becsületünkbe vág..."
6. Gál: "...Az engedelmesség bűn, az engedetlenség erény - állítja Bulányi. Bizonyítékul kiragadja az összefüggésükből Jézusnak néhány kijelentését..."
Bulányi magyarázata: Állami rendelkezésre 1951-ben elbocsátottak egyházi szolgálatból, 1952-ben szolgálatomért életfogytiglani börtönre ítéltek és szabadulásom, azaz 1961 óta meg nem szűnően kértem egyházi alkalmazásomat. E kérés egyházi vezetőkkel együttműködési szándékom bizonyítéka és nem szembenállásom leplezése... Így nincs mit visszavonnom."
Bulányi írja a bíborosnak 1982. ápr. 12-én: Újból és könyörögve kérem Jézus egyháza nevében, hogy ne azoktól féltse az egyházat, akikben az egyház él és növekszik. Reménykedve kérdezem: a szeretet egyházában teljességgel reménytelen, hogy a pásztor jótestvéri szóval elbeszélget a rábízott testvérrel, akinek egyházat szolgálni akaró készségét többek között annyi tiszteletteljes hangú írásbeli megkeresés is igazolja? ...imádkozom és imádkozunk Bíboros Úrért, hogy annyi kérés után végre fogja meg kinyújtott kezünket és ne megsemmisíteni akarónk, hanem pásztorunk legyen."
1980-tól 1987 júliusáig 40 kisebb-nagyobb híradás jelent meg a Magyar Kurírban, az Új Ember nyolcvanezres példányszámaiban, mind kimért "hivatalos, jogi" hangnemben (kivéve a Katolikus Szó cikkeit). Bulányi elítélését és a megokolást előbb kürtölte szét az Új Ember (márc. 21., ápr. 4.), mint ahogy Bulányival hivatalosan közölte a bíboros. Ez nemcsak szeretetlenség, hanem elképzelhetetlen egy peres eljárás folyamatában.
A Szent István Társulat közgyűlésén (1982. márc. 9.) Lékai bíboros előadásának témája: "A magyar kisközösségek kérdése." A Társulat vezetői csak közvetlen előadás előtt tudták meg a témát. - Amikor a bíboros arról beszélt, hogy Bulányi sohasem dolgozott a pasztorációban, a hallgatók közül többen fölálltak és kimentek. A szövegből:
"...A II. Vatikáni Zsinat és az azt követő pápai megnyilatkozások az egyházi kisközösségeket jóváhagyták és ajánlották... Ilyen kisközösségek többek között az úgynevezett regumisták...Vannak azonban bázisközösségek, ...amelyek elutasítanak minden kapcsolatot a hivatalos egyházzal, azt vádakkal illetik, tagadják az egyház intézményi jellegét és elvetik a hierarchiát... Bulányi György szolgálaton kívüli piarista szerzetes tanárt tartják szellemi atyjuknak. Nem imádságos összejöveteleik, karitatív buzgóságuk esnek kifogás alá, hanem az az egyházszemlélet, melyet kíméletlen kritika és gőg jellemez. Bulányi György írásos megnyilatkozásaiban felmagasztalja, erénynek tartja az engedetlenséget... Bulányi György valóságos ellenegyházat szervez..." (UE, 1982. márc. 22.)
Hasonlók a bíboros beszédei a budapesti papszentelésen, a pesti piaristák bérmálásán és Nagymaroson. (1982. május 16.) E sorok írója is hallotta ezt a beszédet, "fekély", "kelevény" bőven volt benne. Ezeket a beszédeket a sajtó már nem is hozta.
Néhány hónappal a sajtókampány után egy nyilatkozatban az egyház elítélte Bulányit. Az ítélet szövege: "Bulányi György piarista szerzetes ügyében a Püspökkari Konferencia a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia négy professzorának a szakvéleményét mérlegelve1 egységesen a következő döntést hozta: Bulányi piarista atya április 19-én írt második feleletében sem tett eleget dr. Lékai László bíboros, prímás, a Püspöki Kar elnöke április 14-én kelt második írásbeli felszólításának, hogy az Egyház alapvető tanításával szemben álló nézeteit vonja vissza.
A Püspökkari Konferencia Bulányi Györggyel kapcsolatos vizsgálatát a maga részéről lezárta és a kifogásolt nézeteket felterjesztette Rómába a Hittani Kongregációhoz. Addig is azonban a Püspökkari Konferencia valamennyi megyés főpásztora átérezve a súlyos felelősséget, híveinek a katolikus tanítás közösségében való háborítatlan megmaradásáért a saját egyházmegyéje területén Bulányi Györgytől megvonja a nyilvános misézés és igehirdetés, a szentségek, valamint a szentelmények kiszolgáltatásának jogát." (Esztergomi körlevél, 1982. aug. 24.)
Az 1982. június 8-9-i Püspökkari Konferencián történt az ítélet kimondása. Az államhatalom sajtója a Magyar Távirati Iroda jelentését (jún. 10.) közzé tették a hazai Daily News és a Neueste Nachrichten újságokban. Innen vette át a külföldi sajtó. Az Új Ember, a Katolikus Szó és mind a 11 püspökség körlevele közölte. Több püspöki körlevél ki is bővítette, így a kalocsai, fehérvári, pécsi veszprémi.
A kalocsai hozzátoldás: "A Püspökkari Konferencia egyöntetű közös elhatározásának a végrehajtását tekintse a Főtisztelendő Papság lelkiismeretbeli kötelességének. Tartsa távol magát mindazoktól a megnyilatkozásoktól és összejövetelektől, amelyeket Bulányi atya és a szélsőséges és téves tanait követő oltártestvérek szerveznek. Ilyenek rendezésére lehetőséget ne nyújtsanak... Ijjas József érsek" (1982. okt. 14.)
Bulányit meg sem hallgatta a Konferencia. Így hoz döntést olyan szakvélemény alapján, amelyet az elítélt nem is ismerhet. A büntetés kirovásakor a Konferencia a maga felelősségére hivatkozik, de az egyházjogi törvénykönyvre (CIC) nem hivatkozik. Pedig a megbüntetett személyt és a nagykorú katolikusokat érdekelné, hogy mely bűntényért jár ez a büntetés? Sem szakvéleményt, sem a büntetés alapjául szolgáló kánont nem ismerteti a Konferencia.
Ez állami büntetés: a nyilvános működési engedély megvonása. És nem az egyházjogban meghatározott felfüggesztés. Most az állam büntetését a püspökök hajtják végre. 1951. november 1-én a megyés főpásztorok csak közölték azzal az ezer szerzetes-pappal ugyanazt, amit most név szerint Bulányira ítéletként kimondott a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Az ezer szerzetes közül jópáran - maga Bulányi is - működtek is nyilvánosan olyan templomokban, ahol a plébános nem félt.
A piarista Ruiz generális 1982. március 30-i levelében így ír Bulányinak: "Csodálom és dicsérem tiszteletteli hallgatásodat, amellyel hallgattad a bíboros úr - ahogy mondod - szidásait. Ezt tette Krisztus is. Fogadd nagy elismerésemet. Csodálom lelki bátorságod, állhatatosságod és merészséged. De ugyanakkor lehetetlennek látom, hogy valami pozitívat tegyek érted a katonai szolgálat kérdésében."
Bulányi válasza a piarista rend vezetőjéhez: "Hálát adok Neked minden tanácsodért. Bocsáss meg, ha nem tudok engedni azokban a pontokban, amelyekben tiltakozik a lelkiismeretem... Ha össze kell töretnem egyházam hierarchiájától, nem vonakodom a kereszttől... Kérem imádságaidat végső kitartásunkért és állhatatosságunkért."
1982. október 7-én a Magyar Püspöki Kar vatikáni látogatásakor a pápa jelenlétében elhangzott Lékai bíboros beszédéből:
"...A magyar állam bölcsen gondoskodik polgárairól az emberi jólét érdekében. A Püspöki Kar nagyra becsüli az állam gondoskodását..."
"....Szentséged hozzánk intézett leveleiben világosan meghatározta, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük a bázis közösségeknek...:
- együtt kell működnünk a hierarchiával,
- hallgatnia kell az egyház tanítóhivatalára,
és el kell fogadni, hogy a Szentlélek működik magában az egyházban. Szívből örülünk, hogy számos ilyen bázisközösség van nálunk.... De van nálunk a bázisközösségnek egy másik fajtája is, amelyek nemcsak hogy nem engedelmeskednek a hierarchiának, hanem egyenesen tagadják, hogy a hierarchia Krisztus alapításából léteznék, és azt állítják, hogy csupán Pál írásaiban tűnik fel. Azt mondják, hogy nem szükséges a papszenteléshez a nép választása. Úgy vélik, hogy az Egyház tanítóhivatala gyakran tévedett. Szerintük inkább kell engedelmeskedni a bennünk szóló Szentléleknek, mint a hierarchia utasításainak..." (Esztergomi körlevél, 1982. december.31.)

Új Ember 1982. május 9.: "Hibás nézetek kaptak lábra az egyházban. Olyanokról beszélnek, mintha a katonai szolgálat egyházi szempontból vallási alapon tilos volna. Ez nem így van. A katonai szolgálat önmagában se nem jó se nem rossz. Rossz, ha rosszra használják. Ehhez szorosan kapcsolódik a bázisközösségek ügye... Ezek az egyházban mindig voltak... Mi nem vagyunk az egészséges egyházi jelenségek ellen. Vannak azonban, akik püspökeikkel szembe akarják fordítani a papokat, akik a papnövendékeket a szeminárium elhagyására késztetik. Ezek azonban az egyház belső problémái..."(Új Ember, 1982. máj. 9.)
Christ und Kultur 1982. ápr. 24.: Az egyházi vezetők még sohasem foglaltak állást a teológiai problematikában (az erőszak nem alkalmazás hitkérdésében). Ha a Vatikán nem volt hajlandó Bulányi Györgyöt elítélni, miért tette meg ezt a hazai hierarchia? Sokan kérdik meg Magyarországon: valójában ki az, aki semmibe veszi a felsőbbség döntéseit? Bulányi György, vagy az állami nyomás alatt álló püspöki kar?
A The Tablet angol katolikus lapban írja Christopher Oviic "Magyarországi mérleg" cikkében: "Ellentmondásos a római katolikus hierarchia, pontosabban annak magyar feje, Lékai László bíboros magatartása a kommunista hatóságok felé. Néhány kritikusa szolgalelkűnek nevezi. Szemmel láthatólag kitűnő viszony van a kommunista hatóságokkal... Egy kicsit túl jó is a viszony. És ez olyan veszélyes lehet hosszú távon az egyházra, mint az üldözés. Esetleg még veszélyesebb, a teljes jelentéktelenségre kárhoztatja az egyházat...
1932. július 31-én így írnak: "A bázisközösségek a remény jele, különösen ott, ahol a papság létszáma folytonosan csökken... A jelenlegi szakadék a bíboros és a bázisközösségek egy része között nagy visszaesést jelent a magyar egyház számára. Ez egy új fejfájás a Vatikánnak is..."
1983-ban Miklós Imre (AEH), Lékai és négy püspök hosszabb időt töltött a Vatikánban. E tárgyalások eredménye lett a Casaroli bíboros által írt levél, amit Poggi érsek adott át május 4-én Lékainak. (MK, 1983. március 28., Új Ember '83 május 22.). Ennek lényege:
"...Vatikánvárosból 1983. ápr. 30-án ...Lékai bíboros úrnak: A magyar Püspöki Kar már előzőleg ismételten tájékoztatta Péter székét azokról az egyházi és lelkipásztori jellegű nehézségekről, amelyeket néhány "bázisközösség" támaszt, nevezetesen azok, amelyeket tisztelendő Bulányi György, a piarista Rend tagja vezet...
Doktrinális kérdésektől jelenleg eltekintve a kapott információkból kitűnik, hogy ezek a közösségek - eltérően a többi törvényesen működő közösségektől - kivonják magukat a törvényes megyéspüspök tekintélye alól azáltal, hogy megtagadják az engedelmességet és megsértik a helyi egyházak mindenkire nézve kötelező egységét... Miután gondos vizsgálat alá került a Szentatyának ebben az ügyben küldött minden újabb jelentés, Őszentségétől azt a felhatalmazást kaptam, hogy értesítsem Eminenciádat: A Szentszék, osztozva a Püspöki Karotok gondjaiban, mindazt, amit Ti ezekről a "bázisközösségekről" határoztatok, jóváhagyja és tekintélyével megerősíti, mert elsősorban az a törődés vezeti, hogy a magyar egyház egysége megőriztessék. (Új Ember, 1983. május 22.)
Ezzel a "felhatalmazással" 1983. június folyamán a magyar egyház a Bulányi közösségben működő papoktól, egyenként, előre elkészített jegyzőkönyv aláíratásával engedelmességi fogadalmat kényszerített ki.
Kovács László lelkész az első alkalommal a prímási bizottság előtt hosszan védte álláspontját. Idézünk a három napra rá a második, 1983. jún. 13-i találkozó párbeszédéből. Jelen vannak: a bíboros (B.), Kiss kanonok, Turányi provikárius (Horváth Miklós irodaigazgató helyett) és Kovács László (L.).

L.: Az államhatalommal kapcsolatban újból elmondom, hogy az apolitikus magatartást tartom jézusinak. És ne akarjanak engem a pápa politikájához, vagy a Lékai politikájához kényszeríteni. Ennek az engedelmességhez semmi köze. Különben van egy tiszta sor: A pápa engedelmeskedjék Krisztusnak, a bíboros engedelmeskedjék a pápának és én hallgatok a bíborosra. Sajnos, a helyzet más.
B.: (a két kanonokra néz) - Ő (mármint L.) azt beszéli, hogy én azt teszem, amit Miklós Imre mond.
L.: Én azt beszélem, hogy Miklós Imre egy elvhű ember: ateista, aki el akarja minden erővel pusztítani a vallást, mert lekiismerete és tudata szerint azt kell tennie. Én tisztelem elvhűségét és következetes harcát, amelybe még az egyházi vezetőket is bevonja (amellyel természetesen nem értek egyet). Én azt hirdetem, hogy az ateista állam szándékaitól eltér a hívő pap, püspök, bíboros szándéka. Egy bíboros nem lehet kiszolgálója az ateista állam szándékainak.
B.: Köszönöm.
L.: Szívesen.
B.: Maga nem látja át az egyház helyzetét.
L.: De ismerem Jézus tanítását, és ez elég.
B.: (kifakadva) Maga viszont nem ismeri a II. Vatikáni Zsinatot. (hozza a könyvet és idézi) A Gaudium et Spes 76. pontja szerint a Zsinat egy új állásfoglalást fogalmazott meg az egyház és állam viszonyában, az együttműködést.
L.: Működjön közre abban, ami jézusit mond Miklós Imre, de tagadja meg azt, ami nem jézusi, pl. az ellenségszeretet tiltása.
B.: Kikérem ezt a hangot! (A beszélgetés közben L. ugyanis többször kitört.)
L.: Én is kikérem azt a hangot, amelyet pl. a legutóbbi püspökkari nyilatkozatban használnak ország-világ előtt. Egyébként kész vagyok bocsánatot kérni indulatomért. És a Bíboros Úr ne azt nézze hogyan mondom, hanem azt, hogy mit!
B.: Én azt is nézem hogyan mondja.
L.: Mert a Bíboros Úr nem akarja azt meghallani, amit mondok. (keserűen) Micsoda bűn az, hogy a kis bolha ugrál, amikor az oroszlán mellette gyilkol. Vállalja Bíboros Úr a börtönt úgy, ahogy fiataljaink?
B.: (L-hez közel hajolva) Nézze, ne oktasson ki engem börtönről, mert kétszer is voltam. És egyik helyen mellőlem vitték - azt hiszem, kivégzésre - nem tudom kiket...
L.: Nem tudom, hogy Bíboros Úr hogyan és miért volt börtönben. De ha azt gondolja, hogy egy helytelen egyházpolitika miatt, akkor most mit akar, Bíboros Úr? Minket is börtönbe csukatni ugyancsak egy helytelen politika miatt?
B.: Nem akarom. De ne várják, hogyha felhergelték azokat a fiatalokat és börtönbe juttatták, hogy én kihozzam őket. Helytelenül értelmezik maguk a katolikus tanítást! (Vita támad az alternatív lehetőségeken.) Maga csak az egyiket hirdeti a másikat bűnnek mondja, mikor a Zsinat szerint nem bűn, hanem helyes magatartás.
L.: Én választok a kettő közül és érvelek az egyik mellett.
B.: De nekem, az ordináriusnak jogom van, hogy papjának, Magának megtiltsam! (hosszú vita)
L.: Mi lesz ezután a sorsom, mert nem jó ez a bizonytalanság.
B.: Azt majd meglátja. De ne tartson plébánián lelkigyakorlatot, mert az tilos. És nagy zarándoklaton se beszéljen a katonaságról a katolikus tanítástól eltérően!
L.: (felujjongva) Szóval megvan a tanács és a parancs szóban. Tessék írásba adni!
B.: Nem írok. Kérjen engedélyt a lelkigyakorlatokra.
L.: Most kérek!
B.: Magának nem adok!
L.: Ha nem kapom írásban az előbbieket, nem veszem tudomásul. Nem tilthatja meg az ország első főpaja a lelkigyakorlatot. Neki kellene élen járni az erőszak ellen, mint az NDK püspökök tették.
B.: Bízom abban, hogy maga lehiggad majd!


Forrás: Parapszichológia-Spiritualitás folyóirat, Részlet Havassy Gyula: A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989 című munkájából

A következő részben Ratzinger bíboros három éles hangú levelét és Bulányi György visszafogott válaszait szemlézzük, majd az 1989 végi nagy változás előszeleként Bulányi György "állami rehabilitálását", amelyet 10 évvel később az egyházi rehabilitálás követett. Ez utóbbinál az elvi (de jure) és a gyakorlati (de facto) visszafogadás/megbocsátás között különbség volt.


1 A "négy" maximum egy volt, lásd a 4. bekezdésben.

Szerző: Havassy Gyula (Részlet "A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989" című munkájából.)

Átvettük a Szellemi Búvárok Egyesület által kiadott "Parapszichológia - Spiritualitás" c. folyóiratból. A szerkeztőség címe: szbe@mail.datanet.hu


Vissza az előző oldalra

Információ


Telefon/üzenetrögzítő: (1) 262 7177
Fax-matáv: (1) 431 7657
Fax-westel: 06-30-8077 451
Mobiltelefon: 06-30-202 5553