Vissza az előző oldalra | Főoldal |
A 70-es években járta ez a vicc Magyarországon:
Ki volt Lékai bíboros? - teszi fel a kérdést egy történész 2100-ban.
Ezt a választ kapja: - Kommunista kollaboráns Bulányi atya idejében.
Az alázatosan lázadó Bulányi-kör
- Kisközösség, kisegyház mint az egyházak határterületei sorozat -
II. rész
Az előző számban a fegyveres katonai szolgálatot megtagadó és a kiscsoportos, mély vallásgyakorlatot követő Bokor-közösség keserves szélmalomharcából közöltünk részleteket, amelyet az Állam és Egyházügyi Hivatallal vívott.
Az első 'bűn' főleg a szocialista rendszer vizeit zavarta, a második pedig egy tükröt állított az elkényelmesedett és opportunista magyar klérusnak.
A vatikáni központ persze szolidáris kellett hogy legyen a hatalommal, így először is Bulányi György teológiáját vizsgálta felül. Bár eretnek gondolatot nem talált, a magyar egyház tovább keresett. Az ügy tisztázásáig a piarista tanár felfüggesztésre került. Ez közel 20 évig tartott
.
Bulányi Györgynek "Keressétek Isten Országát" című hatkötetes művét a vatikáni Klérus-Kongregáció áttanulmányozta. "E hat kötetben semmi sincs, ami ellenkezik az egyház hivatalos tanításával." Ezt a megállapítást Poggi érsek 1981. márciusában Budapesten megismételte több egyházi személyiség és Bulányi előtt.
A magyar püspöki kar március 9-10-én tartott ülésén - fentiek ellenére - elítélő döntést hozott Bulányi ellen. Felszólította a piarista szerzetest: "Vonja vissza a tévesnek ítélt teológiai magyarázatokat..."
Ennek alátámasztására, ill. Bulányi lejáratása céljából jelent meg 1982. ápr. 4-én az Új Ember cikke: "Közösségben Szent Péter utódával és a püspökök testületével." címmel.
A cikk megírása - ahogy hírlik - a peres bizottság három professzora betegségre hivatkozva nem vállalkozott. Gál professzor azonban megírta, de amikor szövege az Új Ember szerkesztőségébe került, azt mondta: Ezt nem így írtam! És nem adta aláírását. Az sem titok, hogy Nyíri professzor ezekben a hetekben szégyenkezését fejezte ki, hogy professzortársait ilyen dologba be tudták vonni.
Hogy az olvasó könnyebben átláthassa ezt a teológiai vitát, ezért Gál egyes pontjai után olvashatja Bulányi magyarázatát ill. válaszait, 1982. április 19-én Lékai bíboroshoz írt leveléből (Lékai többször idézi az Új Forrás című lapot, ahol Bulányiról írtak. Ezt kurzív írással olvashatjuk):
1. Az Új Forrás 45. lapján: "Bulányi azt mondta: "Hűséges vagyok ahhoz a belső hanghoz, amelyet magamban az "Isten Lelke" hangjának élek meg."
Gál: Az egyház hivatalos tanítását mindig meg lehet kerülni ilyen szubjektív hivatkozással...
Bulányi magyarázata fentiekhez: "Az egyház hivatalos tanítása a kinyilatkoztatásra vonatkozik, mindezek tartalmát (DS 783 = Denzinger kánongyűjteményének sorszáma) vallom. Más téma a lelkiismeret. A Zsinat tanítja: Az ember köteles is lelkiismeretét hűen követni, hogy eljusson Istenhez. (DH 3)"
2. Új Forrás, 21.: A Zsinat sugalmazottnak fogadta el a Szentírás könyveit minden részükkel együtt (DS 738). Bulányi elfogadja, de Pál leveleit csak másodlagosnak tartja, amelyek nem helyesen interpretálják Jézus szeretetét. Főleg, ahol az egyházi hatalomról, engedelmességről beszél.
Bulányi magyarázata: "Elismerem a páli levelek sugalmazottságát. A Zsinat azonban állítja, hogy az evangéliumok fölébe emelkednek (DV 18) még az újszövetségi szent iratoknak is!"
3. Bulányi írja: "...az érvényes szentelés: következmény. Csak azon az alapon lehet osztályrészünk, hogy a Jézusban hívő nép tanúsítja, hogy a felszentelendő személy hűségesen őrzi meg azt, amit Jézus tanított a maga kisközösségének." (Új Forrás, 44. old.)
Bulányi magyarázata: "Az idézett zsinati helyeket nem tagadom, (DS 966, 967; LG 20-1)... Az egész egyház hozzájárulásával (1. Kelemen-levél 44,3) történő választás... az Újszövetségben is bőven dokumentált... Bíboros Úr, amikor papot szentel, mindig megkérdezi a hívő keresztény népet, hogy alkalmasnak találja-e a jelöltet?..."
4. Gál: "Bulányi nem ismeri el a személyek szentségi felhatalmazását..." (De a cikk nem említi, hogy Bulányi melyik írásban mond ilyet.)
Bulányi magyarázata: "Az idézett kánon, amelyet szintén elfogadok, isteni rendeléssel létesített hierarchiáról beszél (DS 966) és nem beszél se személyről, se szentségről, se felhatalmazásról..."
5. Gál: "Bulányi kétségbe vonja a tanítóhivatal tévedhetetlenségét... a történelemből felsorolt jogi intézkedések említésével... Az írások összefüggéséből világos: csak az ő kisközösségük képviseli az igazi tanítást és tévedhetetlenséget, mivel őket a Lélek sugalmazza." (Havasy megjegyzése: Gúny is lehet érv egy peres eljárásban?)
Bulányi magyarázata: "A tényállás: a Hivatal önkényességéről egyetlen ízben szólok, az 1054-es keleti egyházszakadásnál. Ezt a kölcsönös kiközösítést a római és a konstantinápolyi egyház a zsinaton, 1965 december 7-én visszavonta, de közben elveszítettük a keleti egyházakat. Vagy XIV. Benedek pápa bullái (1750 körül) a távol-keleti rítusháború lezárására, amelyeket XI. és XII. Piusz pápák vontak vissza (1936, 1939), közben elvesztettük a Távol-Keletet. - A vád, hogy csak a mi kisközösségünk képviseli a tévedhetetlenséget, becsületünkbe vág..."
6. Gál: "...Az engedelmesség bűn, az engedetlenség erény - állítja Bulányi. Bizonyítékul kiragadja az összefüggésükből Jézusnak néhány kijelentését..."
Bulányi magyarázata: Állami rendelkezésre 1951-ben elbocsátottak egyházi szolgálatból, 1952-ben szolgálatomért életfogytiglani börtönre ítéltek és szabadulásom, azaz 1961 óta meg nem szűnően kértem egyházi alkalmazásomat. E kérés egyházi vezetőkkel együttműködési szándékom bizonyítéka és nem szembenállásom leplezése... Így nincs mit visszavonnom."
Bulányi írja a bíborosnak 1982. ápr. 12-én: Újból és könyörögve kérem Jézus egyháza nevében, hogy ne azoktól féltse az egyházat, akikben az egyház él és növekszik. Reménykedve kérdezem: a szeretet egyházában teljességgel reménytelen, hogy a pásztor jótestvéri szóval elbeszélget a rábízott testvérrel, akinek egyházat szolgálni akaró készségét többek között annyi tiszteletteljes hangú írásbeli megkeresés is igazolja? ...imádkozom és imádkozunk Bíboros Úrért, hogy annyi kérés után végre fogja meg kinyújtott kezünket és ne megsemmisíteni akarónk, hanem pásztorunk legyen."
1980-tól 1987 júliusáig 40 kisebb-nagyobb híradás jelent meg a Magyar Kurírban, az Új Ember nyolcvanezres példányszámaiban, mind kimért "hivatalos, jogi" hangnemben (kivéve a Katolikus Szó cikkeit). Bulányi elítélését és a megokolást előbb kürtölte szét az Új Ember (márc. 21., ápr. 4.), mint ahogy Bulányival hivatalosan közölte a bíboros. Ez nemcsak szeretetlenség, hanem elképzelhetetlen egy peres eljárás folyamatában.
A Szent István Társulat közgyűlésén (1982. márc. 9.) Lékai bíboros előadásának témája: "A magyar kisközösségek kérdése." A Társulat vezetői csak közvetlen előadás előtt tudták meg a témát. - Amikor a bíboros arról beszélt, hogy Bulányi sohasem dolgozott a pasztorációban, a hallgatók közül többen fölálltak és kimentek. A szövegből:
"...A II. Vatikáni Zsinat és az azt követő pápai megnyilatkozások az egyházi kisközösségeket jóváhagyták és ajánlották... Ilyen kisközösségek többek között az úgynevezett regumisták...Vannak azonban bázisközösségek, ...amelyek elutasítanak minden kapcsolatot a hivatalos egyházzal, azt vádakkal illetik, tagadják az egyház intézményi jellegét és elvetik a hierarchiát... Bulányi György szolgálaton kívüli piarista szerzetes tanárt tartják szellemi atyjuknak. Nem imádságos összejöveteleik, karitatív buzgóságuk esnek kifogás alá, hanem az az egyházszemlélet, melyet kíméletlen kritika és gőg jellemez. Bulányi György írásos megnyilatkozásaiban felmagasztalja, erénynek tartja az engedetlenséget... Bulányi György valóságos ellenegyházat szervez..." (UE, 1982. márc. 22.)
Hasonlók a bíboros beszédei a budapesti papszentelésen, a pesti piaristák bérmálásán és Nagymaroson. (1982. május 16.) E sorok írója is hallotta ezt a beszédet, "fekély", "kelevény" bőven volt benne. Ezeket a beszédeket a sajtó már nem is hozta.
Néhány hónappal a sajtókampány után egy nyilatkozatban az egyház elítélte Bulányit. Az ítélet szövege: "Bulányi György piarista szerzetes ügyében a Püspökkari Konferencia a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia négy professzorának a szakvéleményét mérlegelve1 egységesen a következő döntést hozta: Bulányi piarista atya április 19-én írt második feleletében sem tett eleget dr. Lékai László bíboros, prímás, a Püspöki Kar elnöke április 14-én kelt második írásbeli felszólításának, hogy az Egyház alapvető tanításával szemben álló nézeteit vonja vissza.
A Püspökkari Konferencia Bulányi Györggyel kapcsolatos vizsgálatát a maga részéről lezárta és a kifogásolt nézeteket felterjesztette Rómába a Hittani Kongregációhoz. Addig is azonban a Püspökkari Konferencia valamennyi megyés főpásztora átérezve a súlyos felelősséget, híveinek a katolikus tanítás közösségében való háborítatlan megmaradásáért a saját egyházmegyéje területén Bulányi Györgytől megvonja a nyilvános misézés és igehirdetés, a szentségek, valamint a szentelmények kiszolgáltatásának jogát." (Esztergomi körlevél, 1982. aug. 24.)
Az 1982. június 8-9-i Püspökkari Konferencián történt az ítélet kimondása. Az államhatalom sajtója a Magyar Távirati Iroda jelentését (jún. 10.) közzé tették a hazai Daily News és a Neueste Nachrichten újságokban. Innen vette át a külföldi sajtó. Az Új Ember, a Katolikus Szó és mind a 11 püspökség körlevele közölte. Több püspöki körlevél ki is bővítette, így a kalocsai, fehérvári, pécsi veszprémi.
A kalocsai hozzátoldás: "A Püspökkari Konferencia egyöntetű közös elhatározásának a végrehajtását tekintse a Főtisztelendő Papság lelkiismeretbeli kötelességének. Tartsa távol magát mindazoktól a megnyilatkozásoktól és összejövetelektől, amelyeket Bulányi atya és a szélsőséges és téves tanait követő oltártestvérek szerveznek. Ilyenek rendezésére lehetőséget ne nyújtsanak... Ijjas József érsek" (1982. okt. 14.)
Bulányit meg sem hallgatta a Konferencia. Így hoz döntést olyan szakvélemény alapján, amelyet az elítélt nem is ismerhet. A büntetés kirovásakor a Konferencia a maga felelősségére hivatkozik, de az egyházjogi törvénykönyvre (CIC) nem hivatkozik. Pedig a megbüntetett személyt és a nagykorú katolikusokat érdekelné, hogy mely bűntényért jár ez a büntetés? Sem szakvéleményt, sem a büntetés alapjául szolgáló kánont nem ismerteti a Konferencia.
Ez állami büntetés: a nyilvános működési engedély megvonása. És nem az egyházjogban meghatározott felfüggesztés. Most az állam büntetését a püspökök hajtják végre. 1951. november 1-én a megyés főpásztorok csak közölték azzal az ezer szerzetes-pappal ugyanazt, amit most név szerint Bulányira ítéletként kimondott a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Az ezer szerzetes közül jópáran - maga Bulányi is - működtek is nyilvánosan olyan templomokban, ahol a plébános nem félt.
A piarista Ruiz generális 1982. március 30-i levelében így ír Bulányinak: "Csodálom és dicsérem tiszteletteli hallgatásodat, amellyel hallgattad a bíboros úr - ahogy mondod - szidásait. Ezt tette Krisztus is. Fogadd nagy elismerésemet. Csodálom lelki bátorságod, állhatatosságod és merészséged. De ugyanakkor lehetetlennek látom, hogy valami pozitívat tegyek érted a katonai szolgálat kérdésében."
Bulányi válasza a piarista rend vezetőjéhez: "Hálát adok Neked minden tanácsodért. Bocsáss meg, ha nem tudok engedni azokban a pontokban, amelyekben tiltakozik a lelkiismeretem... Ha össze kell töretnem egyházam hierarchiájától, nem vonakodom a kereszttől... Kérem imádságaidat végső kitartásunkért és állhatatosságunkért."
1982. október 7-én a Magyar Püspöki Kar vatikáni látogatásakor a pápa jelenlétében elhangzott Lékai bíboros beszédéből:
"...A magyar állam bölcsen gondoskodik polgárairól az emberi jólét érdekében. A Püspöki Kar nagyra becsüli az állam gondoskodását..."
"....Szentséged hozzánk intézett leveleiben világosan meghatározta, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük a bázis közösségeknek...:
- együtt kell működnünk a hierarchiával,
- hallgatnia kell az egyház tanítóhivatalára,
és el kell fogadni, hogy a Szentlélek működik magában az egyházban. Szívből örülünk, hogy számos ilyen bázisközösség van nálunk.... De van nálunk a bázisközösségnek egy másik fajtája is, amelyek nemcsak hogy nem engedelmeskednek a hierarchiának, hanem egyenesen tagadják, hogy a hierarchia Krisztus alapításából léteznék, és azt állítják, hogy csupán Pál írásaiban tűnik fel. Azt mondják, hogy nem szükséges a papszenteléshez a nép választása. Úgy vélik, hogy az Egyház tanítóhivatala gyakran tévedett. Szerintük inkább kell engedelmeskedni a bennünk szóló Szentléleknek, mint a hierarchia utasításainak..." (Esztergomi körlevél, 1982. december.31.)
1 A "négy" maximum egy volt, lásd a 4. bekezdésben.
Szerző: Havassy Gyula (Részlet "A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989" című munkájából.)
Átvettük a Szellemi Búvárok Egyesület által kiadott "Parapszichológia - Spiritualitás" c. folyóiratból. A szerkeztőség címe: szbe@mail.datanet.hu
Információ