A JÉZUSI SZÖVETSÉG NAGY ALAKJAI
(Bulányi György Babér utcai miséi)

Az oldal nyomtatása

ISTVÁN, AZ ELSŐ VÉRTANÚ

Nem azért tudtak a jeruzsálemi keresztényekből valakik élet- és vagyonközösséget alakítani, mert olyan nagy szentek voltak, amilyenek nem voltak. A Tizenkettő sem ezen az okon csatlakozott Jézushoz, hanem csak megtetszett nekik, halászoknak, Jézus bíztatása: Ezután már nem halakat, hanem embereket fogtok. Visszaemlékszem, 1936-ra. Féltem elmenni piaristának, a celibátus elvállalása miatt féltem. Aztán tanácsot kértem magyartanáromtól, aki elmondta, hogy ő 1919-ben érettségizett, s úgy látta, hogy piaristaként tehetne legtöbb jót tíz felé vágott hazájáért-népéért, és - mint mondta nekem - fejest ugrott a dolgokba, s úgy ment el piaristának. Nyomában én is mertem fejest ugrani. Ilyenek a gyerekek. Szent voltam? Dehogy is. Csak olyan megpróbáló fajta, aki fejest mer ugrani. Meg kell próbálni, ha egyszer egy hang - Jézusé, a Léleké, a lelkünkké, akárkié s mié is - szólít: Próbáld meg! Aztán nem kell elszaladni. Aztán csak helyben kell maradni. Azután már csak hűségre van szükség és kitartásra. A többit már Isten eligazítja: ha kimondjuk az át, utána már reményünk lehet, hogy elmondjuk az egész ábécét.
A jézusi ábécében ott van, s igazán előkelő helyen van ott... Mi ? Hát a Golgota. A jézusi szövetségben ott a vér. Nem a másé, hanem a magunké: Az én vérem van a pohárban, ez a szövetség vére - halljuk minden szentmisében. Ha a jézusi szövetség története az egyház története, akkor ebben a történetben bőséggel megtaláljuk a Golgota folytatását, a vérontást. De sohasem a másikét. Mindig csak a magunk vérét ontjuk. Amikor már a másét ontjuk, akkor biztosan átmentünk a túloldalra. A túloldali vállalatba, melynek neve már nem az Isten, hanem a Sátán Országa. Az egyháztörténetben nevezhetjük ugyan a mások vérét kiontókat is szenteknek (Szent István, Szent László, hogy csak a magyarok közül említsek példát), de félrebeszélünk. Jézusnak nem lehetnek mások vérét ontó tanítványai. A mások vérét ontók csak egy egyháztörténetbe tartozhatnak. De a jézusi szövetség történetébe semmiképpen sem. S ha él bennünk a remény, hogy az egyháztörténetet egyszer a jézusi szövetség történetévé tudjuk alakítani, akkor a mások vérét ontókat az egyház történetéből előbb-utóbb, de inkább nagyon sürgősen, ki kell hagynunk. Átrakhatjuk őket esetleg a jó szándékú, de Jézust nem értő emberek osztályába.
Van nem jézusi ábécé is. Milyen a jézusi ábécé? Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok az osztozók, meg az egy dénárral beérők. Milyen a nem jézusi ábécé? Hát nem a jézusi szegényeké. Hanem a Jézust és övéit a Golgotára, golgotákra hurcolóké. Azoké, akiket Jézus rendre egy lélegzetvétellel említett: főpapok, írástudók, vének, az őtőlük írt ábécé. Az urak ábécéje. Az urak ábécéjében pedig az ütés, a botozás, a verekedés, a mások vérének ontása található - minden mennyiségben. A szegények nem verekednek? Verekednének ők is, ha tudnának. Ha volna pénzük a hatékony verekedési eszközökhöz. De nincsen, vagy nincsen elég pénzük, s ha mégis verekedni találnak, általában ráfáznak. Kicsi a dohányuk, csak a pipájuk nagy. Ők esznek sült Dózsa-húst 1514-ben Temesvárott. Az ő zászlójuk törik le Nagymajtényban 1711-ben. S kivégzik őket Aradon 1849-ben, akármit is üzent Kossuth Lajos. Kivégzik, mert cárokkal-császárokkal, Paskievics kétszázezres hadseregével csóró magyarok meg nem mérkőzhetnek. Nem azért mondom ezt, mintha Dózsa, Rákóczi, Görgei ágyúi kedvesebbek volnának Jézusnak. Nem, nem hagyom összezavarni a magam tiszta jézusi kategóriáit. Jézusnak nem volt fegyvere, s fegyveresek nem vigyáztak biztonságára. Nincsen fegyver - Kossuthé sem - Jézus mellett, csak Jézus ellen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Ő nem az a véres Isten, az a véres Isten nincsen - mondja a Babits Mihály verse, a Zsoltár gyermekhangra.
Gyártok én is egy jézusi logiont. Olyat, amilyent Jézus nem mondott, de mondhatott volna. Boldogok a szegények, mert nincsen pénzük fegyvert vásárolni. Jaj a gazdagoknak, mert ők tudják megteremteni a világ legerősebb katonai szövetségének alapjait. Bizony, bizony, ők, a gazdagok, ők teszik fegyvereikkel, kitűntetett mértékben is, lehetetlenné az Isten Országát. Osztályszemlélete van ennek a Jézusnak? Az a jó, aki szegény, az a rossz, aki gazdag? Semmiképpen sem. Elméletileg biztosan nincs osztályszemlélete. Mert dicséri nemcsak a két fillérjét is odaadó szegényasszonyt, hanem a fővámost, Zakeust is. De a tanítványait véletlenül szegényekből szedte össze, s a gazdag ifjúnak nem sikerült a tanítványok sorába bekerülnie. S a keresztre feszítés környezetében pedig megint főpapok írástudók, vének buzgólkodtak. A 72 tagú nagytanácsba véletlenül se került be szegény ember. Valahogy úgy, ahogy ma sem található ilyen a miniszterek meg az országgyűlési képviselők körében.
Pünkösd után a Tizenkettő folytatja Jézustól tanult mesterségét: gyógyítják Jeruzsálemben a betegeket. Kaifás meg a barátai - főpapok, írástudók és vének - azonban megdühödnek rájuk. Ugyan miért? Már az ingyenes gyógyítás is baj? Nem az a baj. Jézus nevében történik a gyógyítás, akiket ezek az urak nem is olyan régen likvidáltak. Ezért aztán a főpap teljes tekintélyével megpróbál rendet csinálni: Szigorú paranccsal megparancsoltuk nektek, hogy ebben a névben ne tanítsatok, és mégis egész Jeruzsálem tele van azzal, amit tanítotok, s ránk akarjátok hárítani annak az emberek a vérét (ApCsel 5,28). - Ej ha, hát nem ti öltétek meg? - kérdeznék bele halkan Kaifás szövegbe. Nem kell segítenem a belekérdezéssel, mert a halászból lett emberhalász nem szívbajos. Nem az, pedig Kaifás nem halász ám, hanem kitűnősség - excellenciás! - és főméltóság. Péter - a fiatal és halász - okítja az alighanem apjakorabeli embert. Tisztességgel megválaszol az akkori Izrael első emberének. Egy kérdéssel, olyan főpap számára valóval. Olyan kérdéssel, amire tudnia kell egy főpapnak a választ. Istennek kell-e inkább engedelmeskednünk vagy embereknek? Forrásunk szerint: főpapi fogcsikorgatás volt a válasz a péteri kérdő mondatra. No nemcsak ennyi. Hozzá még az urak világának természetes reakciója: azt tervezték, hogy megölik őket (ApCsel 5,33).
Nem lett azonban újabb gyilkosság belőle, mert Gamáliel, a nagytekintélyű tanító Péterék mellé állt: hagyjátok menni őket! Kaifás hallgatott rá? Kicsit furcsa módon. Az urak módjára. Forrásunk szerint megverették őket, s megparancsolták, hogy Jézus nevére hivatkozva ne beszéljenek... (5,40). Az akasztás ezúttal elmarad - mondja Madách is a Tragédiában. A figyelmeztetés pedig nem használ. Mert Péterék tudják a dolgukat: alamizsnálkodni, gyógyítani és hivatkozni Jézus nevére. Tudják, hogy Kaifásnak, az Istennel szemben engedetlenséget kívánó főpapnak engedelmeskedni - ez a bűn. Ez van Isten ellen - akármit is mond a főpap. Az akasztás ez alkalommal elmarad, de nem soká késik.
Egy fővárost különböző rétegekhez tartozó emberek alkotnak. Jézus feltámadását követő években-évtizedekben Jeruzsálem még fővárosnak számított. Voltak benne a) őslakos zsidók, voltak b) görög nyelvű pogányokból - zsidó hitre megtért új zsidók, azaz vallást és nemzetet cserélt úgynevezett prozeliták, avagy hellének, és c) voltak a szülőföldről valamikor idegenbe vándorolt, s külföldről, mondjuk az egyiptomi Alexandriából később visszatelepedett zsidók. Mind a három csoport más és más, külön-külön zsinagógába járt. A helléneknek nevezett középső csoportnak köszönhetjük a hét választott szolgálattevőt (diakonust), akik segítettek a Tizenkettőnek azok gondjain-bajain. E hétnek az elsője jól ismert, az István nevet viseli. Ő a prótomartír, aki elsőnek követte Jézust a vére ontásában. Alighanem jól végezte szolgálatát, s nemcsak az alamizsnát osztogatta, hanem az igét is. Ezt is jól csinálhatta, mert félténységet váltott ki. Ilyenek vagyunk, mi emberek. Nem igen tudunk örülni mások sikerének. Inkább csak a magunkénak. Azt keressük, hol mondhatnánk s másiknak ellen. Nem baj ez. A legjobb gondolataink akkor szoktak támadni, ha valaki ellenünk mond.
Akkoriban még az igaz keresztények igaz zsidók is voltak, hiszen Jézus is az volt, a zsidók közül választotta tanítványait is. István a hellének zsinagógájába járt. A neve is görög: a Stephanos - koszorút jelent. Hogyan, hogyan nem, a visszatelepedett zsidók csoportjából váltott ki féltékenységet: fellázították a népet, rárohanva elfogták őt és a nagytanács elé vitték, majd hamis tanúk azt vallották, hogy a szenthely és a törvények ellen beszél. A főpap kikérdezi őt. István kifogástalanul elmondja a zsidók történetét, s a beszéde végén Jézus történetére térhet, s kritikába megy át: A próféták közül melyiket nem üldözték atyáitok? - mondja ő a hellén, az új-zsidó a régi zsidóknak. Így érthető az atyáitok kitétele. Majd így folytatja: Meg is ölték őket... Most pedig árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. Ez a szöveg elég volt arra, hogy rárohanjanak, hogy megkövezzék. Csak annyit tudott mondani: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt (7,60), s kiadta lelkét.
Hamarosan ez lesz a sorsa János apostol bátyjának Zebedeus fia. Jakabnak. Öt fejezettel odébb olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben: Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival: Jakabot, János testvérét kivégeztette karddal. Amikor látta, hogy ez tetszik zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is...(ApCsel 12,1-3). Péter ugyan egy angyal közbelépésével most megszabadul, s elkerül Rómába. Péter távozása után egy másik Jakab lesz a jeruzsálemi keresztények vezetője, s II. Ananos főpap akaratából halálra kövezik őt 62-ben. Ki volt ez a Jakab, talán Alfeus fia, egy a Tizenkettőből, talán Jézus másik unokatestvére, a kis termetű Jakab, akit egész Jeruzsálem megtisztel a legnagyobb elismerést kifejező névvel. Zsidó nyelven: caddik ő, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy igaz, az Isten akaratát teljesítő, istennektetsző férfiú. Ő az elnöke a jeruzsálami zsinatnak, ő fogadja 58-ban Pált Jeruzsálemben A hagyomány úgy tudja, hogy Jánost kivéve mind a tizenkettő vértanú halált halt. Csak nem Jeruzsálemben, hanem amerre a sorsuk meg apostoli szándékuk vitte őket: ki Rómában, ki meg másutt. Ismeritek Péter legendáját. A Néró-féle üldözés idején, 64-ben Péter Rómában van, s menekül a Via Appián. Kifelé, el a városból S szembejön vele Jézus. Uram, hová? Megyek helyetted Péter újra keresztre feszülni.
Véletlenül? Szükségképpen? Nem ismerjük a tizenegy apostol kivégzésének történetét. Jézusét ismerjük, hisz négyen is leírták, ami történt. Véletlenül került Jézus a Golgotára, vagy szükségképpen? Nem lehetett volna elkerülni? Azt hiszem, hogy nem. Kinek van szüksége rá? Gyártanék én befejezésül egy tízparancsolatot. Aki megtartja, biztosan nem hal vértanú-halált.
Ne feledd mélyen megemelni a kalapodat azok előtt, akik hatalmon vannak!
Mielőtt véleményt nyilvánítasz, tudd meg, mit kell az adott tárgyról mondani!
Ne akard a legjobb szándékkal sem megváltoztatni a fennálló viszonyokat!
Igyekezzél lekötni magadat kenyérkereső munkával!
Ne spekulálj azon, hogy mi a léted értelme!
Kerüld a társaságát azoknak, akik jobbá akarják tenni az embert meg a világot!
Messze kerüld az ínségben levőket, a szegényeket!
Menj a cirkuszba nézni a gladiátorokat, vagy ülj a képernyőd előtt!
Igyekezzél a legerősebb katonai szövetség alkalmazottja lenni!
Véletlenül se maradj csendben és magadra, hogy megkérdezd Istent, mit akar!
S ha netán a Golgotára akarnál kerülni, tedd az ellenkezőjét. Dehogy is akarok a Golgotára kerülni! Jézus sem akart. Nem vagyunk mazochisták. - Mindegy. Ha ezek ellenkezőjét teszed, ha akarod, ha nem, oda kerülsz. Csináljunk egy másik Tízparancsolatot is. Olyan Golgotára-segítőt.
Lelked csendjében kérdezd meg újból-és-újból az Istent: mire teremtett téged? Semmi más ne számítson, csak az, amit ilyenkor belülről hallasz.
Keresd azok társaságát, akik jobbá akarják tenni a világot, az embert, a sorsát.
A lehető legkevesebb időt igyekezzél tölteni kenyérkereséssel!
Legfontosabb választásod, hogy ki legyen a párod. Vele kétszer annyit érsz!
Szeresd nagyon a szakmádat, így könnyebb az élet. De a hivatásod a Jézusé.
Találd meg, hogy mivel kell építened ma és itt Isten Országát!
Várd meg, míg csatlakoznak hozzád, vagy te csatlakozzál ahhoz, aki megtalálta!
Nevess a szemébe, aki azt mondja, hogy az ördögre hallgatsz, ha befelé figyelsz!
Úgy áldozzál, hogy azt eszed és iszod, aki nem akart, s mégis odakerült!
Megvan a jézusi szövetség negyedik alakja, azaz hogy típusa. Örök típus: nem ágyban, párnák közt hal meg. Keresztre feszítik, megkövezik, lefejezik, s közben imádkozik kivégzőiért. Jézus-stílusú ember. Visszafoghatatlanul megy a mag útján. Kinek van szüksége rá? Azt hiszem. Istennek és az emberiségnek.

Bulányi György