Nagyon szeretem a tisztaságot, és azt, ha a takarítás után kellemes illat van. Külföldön egy épületben a helyiségekben nem csak szép tisztaság volt, hanem nekem igen kellemes illat is, annak forrása után érdeklődve bukkantam rá teljesen véletlenül egy környezetkímélő szerre.
Elkezdtem érdeklődni a témával kapcsolatban, allergológus főorvossal beszélgetve megtudtam, hogy az allergiát, az asztmát 70%-ban a háztartásban használt tisztítószerek irritációi okozzák. Később, amikor az unokám bölcsődés lett, két napig ment, aztán beteg lett, egy hétig itthon volt, aztán megint két napig ment, megint beteg lett, ismétlődött ez egy párszor. Operálni kellett. Kisült, hogy nagyon komoly fertőzéseket szedett össze, amit máshol nem kaphatott meg csecsemőként csak a bölcsödében (amíg itthon volt, nem volt semmi ilyen baja). Eszméletét is vesztette, ezért epilepsziásnak állították be, és azt mondták, ezzel élete végéig együtt kell élnie... Szerencsére kitenyészették a baktériumot (staphillococcus), így kiderült mégsem életre szóló betegségről van szó.

Ki dönti el?
Érdeklődtem, mivel takarítanak ebben a bölcsiben, és aztán a többiben is, mert úgy gondoltam, ha megfelelően takarítottak volna, nem kapott volna fertőzést az unokám.
Az önkormányzat annyit segített, hogy adott egy listát a bölcsikről, ovikról, iskolákról. Azt tapasztaltam, hogy semmilyen rendszer nincs az intézmények takarításában, nem egyformák a szerek, a módszerek, teljesen követhetetlen, és ellenőrizhetetlen, ki, hogy, mivel takarít. Van, ahol nagyon markánsan azt mondták (méghozzá a takarítónők), hogy megszokták a szert, csakis abban bíznak, csakis azt fogják használni. Ahogy hallottam, egy ilyen kijelentés előtt a gazdasági vezetők is tehetetlenül állnak, nem tartják kézben a dolgokat, nem vállalják, hogy azt mondják a takarítónőnek, hogy másképp is lehetne, érdemes lenne takarítani, mint amit ő olyan jól megszokott, ki tudja hány évvel azelőttről. Ha pedig külső cégnek adják ki a takarítást, nem tudják, de nem is érdekli őket (leadták a felelősséget is) milyen vegyszereket alkalmaznak, vagy nem merik megkérdezni, mivel elég elutasítóak a vállalkozók. Velem szemben is kikérték maguknak az érdeklődést, mert mint mondták, bevált az általuk használt szer, meg vannak vele elégedve.

Van előírás?
A másik, hogy nincs az egész vonalon (kerületben) egy egészségügyi szakember, vagy higiénikus, aki szakmai szemmel döntene, hanem a gazdasági vezetők külön-külön megoldják a kérdést, ahogy gondolják (meg ahogy a takarítónők gondolják). Nekik kényelmes minden időszakban ugyanazt a rendelést leadni. Eggyel sem tudtam leülni, hogy elővezessem a környezet- és egészségvédelemmel, minőséggel és gazdaságossággal kapcsolatos érveimet. Amikor azt mondtam nekik, hogy egységnyi takarítás és fertőtlenítés a tizedébe kerül mindezen feltételekkel, annyit mondtak, hogy nem hiszik, és ajtót mutattak. Sőt, arra hivatkoztak, előírásuk van arról, hogy pont úgy kell takarítaniuk, ahogyan most csinálják. Utánanéztem, nincs előírásuk (vagy legalábbis én nem találtam nyomát sem). Volt, ahol söprűvel, slaggal takarítottak. Volt, ahol gyönyörű tisztaság volt, de az asszonyok keze sebes volt, orruk, szemük folyt a takarítás közben, annyira marta őket a vegyszer, és örültek, hogy olyat ajánlottam, amivel ez a kellemetlenségük megszűnik. Felhívtam a főnököt, aki csak annyit mondott, köszönik a jelenlegi rendszerrel meg vannak elégedve.

Szikrányi rugalmasság
Egyetlen iskolában volt, hogy sikerült megkérnem a gazdasági vezetőt, hadd próbálják ki a takarítónők a szereket, és ők döntsenek. A nyolc takarítónőből ketten nagyon agresszíven letámadtak, mondván nincsenek csodák, nem igaz, amit mondok. Győzködtem, érveltem: az ő érdekeiket, és a gyerekekét próbálom védeni azzal, hogy környezetkímélő tisztítást ajánlok... Végül csak sikerült rávennem őket, hogy próbálják ki. Később használták is a szereket és igazolták, hogy amit ígértem, a megfelelő tisztítás irritáció nélkül megvalósult. Aztán mikor egy év múlva elfogyott a készletük, nem kértek újra - jöttek a kifogások. Egyébként mindenhol kifogáshegyekbe botlom: éppen elszámolás van, vagy kifizetés, vagy értekezlet, továbbképzés... Leterhelt emberek nyakába van akasztva a takarítás megoldása, és egyetlen higiénikus szakember sincs köztük, csak gazdasági képzettségű...

Változtak a tisztítószerek?
Sérült gyermekek óvodájában fordult elő, hogy a vezető odajött hozzám: nincs-e valami jó mosogatószerünk, mert kieszi a dolgozó kezét az éppen használt vegyszer, mire jeleztem, ha engedélyt kapok, szívesen bemutatom, hogy lehet sebesedés nélkül is mosogatni. Kiderült, Ultrával mosogatnak, Hypóval mosnak fel, a gyerekeknek meg folyton folyik az orruk, mert mindig szívják a hypós párolgást. Azt mondta a vezető, hogy egyébként majd akkor változtat, ha az alpolgármester kiad egy utasítást, hogy változtak a tisztítószerek. Nem mertem vitatkozni, hogy olyan utasítást biztosan nem adott ki az alpolgármester, sem senki más, hogy Ultrával kell mosogatni, és hypóval felmosni... Ekkor döntöttem úgy, hogy utánajárok a dolognak, és addig nem nyugszom, amíg szakértő le nem írja, hogy a hypo nem takarításra való. Így jutottam el a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki kar Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudomány Tanszéken Dr. Suhajda Ágneshez, aki végre elírta: "a hypo nem takarító és/vagy mosogatószer" (lásd TTT 2007.XII.).

Hypo öblítésre?
Gondoltam egy ilyen szakvélemény birtokában majd könnyebb lesz meggyőzni az intézményeket, hogy szakítsanak a kőkorszaki gyakorlattal. Sajnos ez eddig nem nagyon jött be. Volt olyan óvoda, ahol ugyan nem hypóval takarítottak, de megmutatták azt a papírt, amit az ÁNTSZ írt nekik, miszerint a poharakat, tányérokat, evőeszközöket 3%-os hypóban kell fertőtleníteni. Utána öblítés. De nem találtam szárításra, csöpögtetésre vonatkozó előírást, hanem azt láttam, hogy mindent beraknak a zárt szekrénybe. A gyerekek meg úgy kapják meg az evőeszközöket, hogy a bögre, vagy tányér alján van egy kis "víz". Ez a kórokozók melegágya!

Trisó és gyökérkefe
Volt olyan iskola, ahol (hogy bemutassam, valóban jó a szer) az osztálytermet én magam mostam fel. Feljöttek a linóleum burkolatról a cipőnyomok, csíkok, amiket addig súrolással tudtak csak (úgy ahogy) felszedni. Kérték, hagyjak ott mintát, hogy még próbálhassák. Hagytam.
Amikor érdeklődtem, döntöttek-e, közölték velem, köszönik szépen, nem kérik, az asszonyok gyönyörűen felsúroltak trisóval, forró vízzel és gyökérkefével. Gondolják el, milyen nehéz munka lehetett szegény takarítónőknek! Nagy a területük, nem hatékonyak a szerek, amikkel dolgoznak, marók, nem mutatós a munkájuk és nem is olcsó. Ennek ellenére nagyon nehéz bejutni, változtatni.

Kérem szépen: szakma!
Volt, ahol megkérdeztem, hogyan tisztítják meg a WC-fülkéket. Elmondták, hogy egy vödör hypós vizet kefével felhordanak a határoló-falakra, lekefélik, leöblítik, letörlik majd felmosóronggyal összeszedik a vizet a padlóról. Ez nagy munka. Megmutattam, hogy én lespiccelem, várok egy-két percet, egy nyirkos törlővel áttörlöm, és felmosok. De nem tudtam meggyőzni őket. Saját megszokásuk rabjai. Nem engedik, hol elmondjam, egyszer kell megvenni a koncentrátumot, az hígítva elég egy évre, nem kell egy csomó flakonnyi vegyszert tárolni, csak egyet, meg a szóróflakonokat a létszám szerint.
Nincsenek megtanítva a takarítást végzők arra, hogyan végezzék a munkájukat, pedig a takarítás már szakma! És sokkal praktikusabban, szebben, gyorsabban, olcsóbban lehetne dolgozni, mint most.

Apró siker
Egyedül az unokám óvodájában sikerült elérnem, hogy környezetbarát szerekkel mosogassanak, takarítsanak. Sőt, mivel egy kislánynak csúnya kiütése lett a homokozóban összeszedett fertőzéstől, még ennek a kérdésnek a megoldásán is gondolkodtunk. Az ÁNTSZ azt mondta, egy réteg klórmész egy réteg homok legyen a fertőtlenítés módja (hogyan megy ilyen homokba gyerek később??). Ajánlottam, próbálják meg a permetezést a környezetet kímélő fertőtlenítőszerrel. Megszűnt a fertőzés, tiszta lett a homok, panaszmentes a kislány. A permetezést azóta is hetente végzik.
Ebben az óvodában az óvoda vezetője azt mondta, ő félti a gyerekeket. A takarítónőknek pedig nekik szegezte a kérdést: vajon a saját gyerekeiket kitennék-e vegyszer irritációnak, ha van választásuk. Nehezen ugyan, de meggyőzte őket, és megkövetelte tőlük a környezetet kímélő szerek használatát. Most összevonták az óvodákat, közös a beszerzés, amivel együttjár az új kifogás: egyelőre nem lehet változtatni, mert nagy gond a fejekben rendet rakni. De könyörgöm: nem a takarítónőknek kellene eldönteni, hogy mi legyen, hanem a vezetőknek bejelenteni a változást, és aszerint elvégeztetni a munkát!

Kérdezem végül, miért nem kapják meg automatikusan pl. az oktatási intézmények az engedélyezett fertőtlenítőszerek listáját? A Hypot én ott ugyanis nem találtam feltüntetve, csak a köpőcsésze-, az ágytál- és a WC-csésze fertőtlenítésénél. De remélem a gyerekeink nem keverhetőek össze tisztítás-technológiai szempontból (sem) ezekkel a tárgyakkal.
Ideje lenne tájékoztatást és megoldást ajánlani az intézményeknek az európai színvonalú fertőtlenítőszerekről, és végre ezen a területen is felzárkóznunk az EU-hoz.

Szerző: Völgyi Jánosné Zsuzsa